Képaláírás: Putri a Dobos területén.
Herman Ottó «Ősfoglalkozások» czimű új könyvéből.

Ismertető szöveg: ...Herman Ottó tollából és számos rajzzal ékesítve "Ősfoglalkozások" czíme alatt most jelent meg, mint különben része a kiállítási főjelentésnek; de némelyekkel megpótolva, mint külön kiadvány is.
...álljon itt egy megjegyzés a Dobos hegyi legelőterület - Zala és Veszprém megyékkel közös - putrijáról. Ezen a területen századunk első felében a pásztorság még nomád életet élt; akár a kirgizek végtelen pusztáin. Az ingóságot szamár czipelte s a pásztor és a nyáj ott hált meg, a hol az alkony érte. Az ötvenes években az "új rend" telepedésre kényszerítette a Dobos szabad népét s akkor született meg a gyeppel födött putri, Patkóék kedves mulató tanyája. Ma már kőház épült minden arra való helyen s így félszázad lefolyása alatt a vándor állapotból szilárd megtelepedés lett. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. márczius 6.)

A putri. E fejlődési menetnek középső fokát, a putrit, mutatja a XIX. tábla [képünk].
Szavahihető vének állítása szerint még jelen század negyvenes éveiben is a Dobos pásztorságának ingóságait szamarak hordozták egyik éjjeli tanyáról a másikra, a tanya pedig valamely alkalmas, terebélyes fa volt, azon a ponton, a melyen a leszálló est a vándorpásztorokat érte. Ezen a viszonyon, mely különben igen kedvezett a haramia világnak is, gyökeresen változtatott a magyar szabadságharczot követő elnyomatási korszak, melynek a pásztorok szabad barangolása nem volt inyére, mert minden ellenőrzést és hatósági igazgatást lehetetlenné tett. Az abszolút rendszer nagy nyomása birta reá a Dobos vándorpásztorait, hogy úgy a hogy megtelepedjenek, történt pedig ez putrikban, melyek nem szolgáltak a föld alá, hanem a földszinén épülve, favázon gyepfedelet viseltek, a putrinyilás egyik felén pedig lapos kövekből rakott, félkörösen kirugó tüzelőhelylyel birtak. A szerkezet nagyban és egészben megfelelt a szegedi csikóskunyhónak; nomenklaturája azonban más, mert a két tartó fa itt csipkefa, van szelemenfája, ezen a horgasfák. A berendezés a láda, a hálóhely, melynek alomszalmáját egy keresztbe szolgáló gerenda, az úgynevezett Rend tartja együtt; a pócza, a gyalogszékek; a gángórud helyett a szárogató s több kampó, tarisznyák és egyebek fölakgatására.
Ezek a pásztorputrik pásztorembernek nagy védelmet, sőt bizonyos kényelmet nyujtottak; de azért nem kötötték teljesen helyhez, mert valami különös értékkel nem birtak s egészben könnyen épültek. Valószinü, hogy a birtokviszonyok tisztulásával és állandósításával jöttek használatba a kőházak, melyek néha majorszerüek; de a melyeknek táján még mindig akadhatunk jókarban lévő putrikra, a melyekben a pásztornépség igen szivesen tanyáz. A két épitmény között azonban nem áll fenn valami állandó elhelyezési viszony.
A putrinak nagy jelentősége volt a betyárvilág utolsó föllobbanása alkalmával, a mikor Patkó, kinek ötvösművü juhászkampóját kéz alatt megszereztem, a putrikban főzette e vidéken nagyhirű lakomáit. (Forrás: Herman Ottó: Az ősfoglalkozások)