Képaláírás: Lisznyai Kálmán, a pesti ifjúsági küldöttség tagja.
Az uniót kimondó 1848-iki erdélyi országgyűlésen jelen volt írók és hirlapírók. - Egykorú képek után.

Ismertető szöveg: Lisznyai (vagy Lisznyói) Damó Kálmán (Herencsény, 1823. október 13. - Buda, 1863. február 12.) költő, a Tízek Társaságának tagja.
Lisznyai Damó Márk megyei pörtárnok és Damó Teréz fia. Édesanyát korán elvesztette, apja egyedül nevelte. Középiskoláit Losoncon, felsőbb tanulmányait Pozsonyban és Eperjesen végezte. Utóbbi helyen tagja volt az eperjesi önképző társulatnak, mely az irodalomnak több jeles írót adott. Ettől kezdve rendszeresen írta és jelentette meg verseit, melyeket az olvasóközönség örömmel fogadott, balladái különösen népszerűek voltak. Két Nógrád megyei követ jurátusaként az 1843.évi országgyűlésre Pozsonyba ment, ott ismerkedett meg Petőfivel, akit aztán az ottani íróknak bemutatott. Időközben ügyvédi oklevelet szerzett és Nógrád megyei aljegyző, táblabiró és törvényszéki hivatalnok lett. A megyei közgyűléseken kiváló szónoknak bizonyult.
Pestre költözött, ahol az országgyűlések alatt hamarosan a fiatalság egyik kedvence, 1846-ban a Tízek Társaságának tagja lett. 1848-ban tagja volt annak a küldöttségnek, mely Pest városa részéről az unió ügyében Kolozsvárra ment a május 29-én megnyílt országgyűlésre, ahol másnap az uniót kimondták. Itt mondta szokott palóc kiejtésével híressé vált mondatát: "Mi vagyunk a puszták sassai, ti vagytok a bércek sassai." A július 16-án Pesten alakult egyenlőségi klubnak választmányi tagja volt.
A szabadságharc idején közhuszárnak csapott fel egy székely ezredbe. A kápolnai csatából mint futárt küldetett Debrecenbe küldték, majd kapitányi ranggal Görgeyhez osztották be történetírónak, később őrnagynak nevezték ki. 1849. január 24-én Erdélyben, Medgyesen egy fogadóban találkozott újra Petőfivel. A világosi fegyverletétel után besorozták osztrák közlegénynek, és közel két évig szolgált Olaszországban, Tirolban és Schleswigben. 1851 márciusában érkezett haza. Ekkor már beszélt latinul, németül, franciául és olaszul is.
Időnként beutazta Vahot Imrével Magyarországot, és nyilvános felolvasásokat, szavalatokat tartottak. Ekkor már nem annyira rendszeres munkásságot fejtett ki, mint inkább kalandos hajlamainak hódolt. Többször volt nagy beteg (1857-ben betegágyánál Liszt Ferenc is meglátogatta), végül egészen megbetegedett. Neje, Halász Ida, akit 1854-ben vett el, hű és önfeláldozó társa volt. Lisznyai azonban családos emberként is könnyelműen élt. 1863-ban a budai Császár fürdőben halt meg, nejét és két kisfiát (Elemért és Tihamért) nagy szorultságban hagyta hátra. A budapesti Kerepesi temetőben van díszes síremléke. (Forrás: Wikipédia)