Képaláírás: Fehér Mártonné.
Az Uniót kimondó 1848-iki országgyűlésen jelen volt hölgyek. - Egykorú képek után.

Ismertető szöveg: A mohácsi vész szomorú következményei elszakították a magyar koronától s külön országgá tették az ország délkeleti részét, Erdélyt, mely hadászatilag is igen fontos rész, a honfoglalás óta mindig együvé tartozott az anyaországgal. Ez az elszakadás csak politikai természetű volt. Szívben, lélekben a külön állás hosszú idején is egy életet élt Erdély Magyarországgal, melyhez visszavágyni soha sem szűnt meg. ... Csak az idők viszontagságainak tulajdonítható, hogy az újra egyesülésnek 1848-ig kellett késnie. Ekkor végre leomolhattak az "egy nemzet két hazája" közti határfalak, habár a teljes egygyéolvadás a közbejött viharos események miatt csak két évtized múlva valósulhatott meg.
Az első magyar felelős minisztérium által V. Ferdinánd király beleegyezésével előkészített egyesülést az e végre összegyűlt utolsó erdélyi országgyűlés 1848 május 30-án mondotta ki, még pedig egyhangúlag, mindamellett, hogy megelőzőleg a szászok és oláhok sok akadályt gördítettek az unió elé. ...
...
Erdélyi honleányok.
Könyvek, hirlapok, emlékiratok egyaránt hirdetik a magyar férfiak hazafias érdemeit, de keveset beszélnek azokról a. magyar asszonyokról a kik honleányi szereplésükkel szintén kiérdemelték a nemzet tiszteletét, szeretetét és háláját.
Főként Erdélyben a nemzeti eszmékért lelkesülő nőknek nagy részök van abban, hogy a magyarság a lefolyt utóbbi félszázad alatt csorbítatlanúl meg tudta tartani nemzeti jellegét.
E honleányok közt első sorban álltak azok a hölgyek, a kiknek arczképeit az Unió országgyűlési képén fogjuk látni; velök nemcsak az országgyűlési teremben találkozunk, de mindenütt, a hol a nemzeti eszméért küzdeni, érte lelkesülni, olykor szenvedni is kell. Még mielőtt az erdélyi országgyűlés kimondotta volna az Uniót, találkozunk már e derék asszonyokkal az 1848-iki márcziusi napokban.
Mig a fiatalság háromszinű zászlókat lobogtatva, eget rázó kiáltással: "Unió vagy halál" - tüntetett Kolozsvár utczáin, addig az asszonyok az ablakokból, az erkélyekről "Unió" felirású háromszinű jelvényeket szórtak a nép közé és szóval is buzdították, lelkesítették a tömeget a tüntetésre.
Nehány nap múlva ugyanezen úrinők az országgyűlési teremben tüntettek az Unió mellett, és később úgy a szabadságharcz alatt, mint a nemzet elnyomatása idejében a magyar nemzeti eszmét ápolták, védelmezték. ...
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. május 29.)

Gyergyai Rozália kövendi Fejér Márton ügyvéd felesége volt. Együtt sokat tettek az unitárius főiskoláért.
"...özv. Fejér Mártonné Gyergyai Rozália ... Az egyház fennállásának háromszázados évfordulóján, 1868-ban tartott zsinaton jelentette be, hogy az 1865-ben elhunyt férje, kövendi Fejér Márton emlékének megörökítésére 2000 forintos alapítványt tesz "betegségbe esett szegény tanuló ifjak segélyezésére".