Képaláírás: Báró Bánffy Dánielné.
Az Uniót kimondó 1848-iki országgyűlésen jelen volt hölgyek. - Egykorú képek után.

Ismertető szöveg: A mohácsi vész szomorú következményei elszakították a magyar koronától s külön országgá tették az ország délkeleti részét, Erdélyt, mely hadászatilag is igen fontos rész, a honfoglalás óta mindig együvé tartozott az anyaországgal. Ez az elszakadás csak politikai természetű volt. Szívben, lélekben a külön állás hosszú idején is egy életet élt Erdély Magyarországgal, melyhez visszavágyni soha sem szűnt meg. ... Csak az idők viszontagságainak tulajdonítható, hogy az újra egyesülésnek 1848-ig kellett késnie. Ekkor végre leomolhattak az "egy nemzet két hazája" közti határfalak, habár a teljes egygyéolvadás a közbejött viharos események miatt csak két évtized múlva valósulhatott meg.
Az első magyar felelős minisztérium által V. Ferdinánd király beleegyezésével előkészített egyesülést az e végre összegyűlt utolsó erdélyi országgyűlés 1848 május 30-án mondotta ki, még pedig egyhangúlag, mindamellett, hogy megelőzőleg a szászok és oláhok sok akadályt gördítettek az unió elé. ...
...
Erdélyi honleányok.
Könyvek, hirlapok, emlékiratok egyaránt hirdetik a magyar férfiak hazafias érdemeit, de keveset beszélnek azokról a. magyar asszonyokról a kik honleányi szereplésükkel szintén kiérdemelték a nemzet tiszteletét, szeretetét és háláját.
Főként Erdélyben a nemzeti eszmékért lelkesülő nőknek nagy részök van abban, hogy a magyarság a lefolyt utóbbi félszázad alatt csorbítatlanúl meg tudta tartani nemzeti jellegét.
E honleányok közt első sorban álltak azok a hölgyek, a kiknek arczképeit az Unió országgyűlési képén fogjuk látni; velök nemcsak az országgyűlési teremben találkozunk, de mindenütt, a hol a nemzeti eszméért küzdeni, érte lelkesülni, olykor szenvedni is kell. Még mielőtt az erdélyi országgyűlés kimondotta volna az Uniót, találkozunk már e derék asszonyokkal az 1848-iki márcziusi napokban.
Mig a fiatalság háromszinű zászlókat lobogtatva, eget rázó kiáltással: "Unió vagy halál" - tüntetett Kolozsvár utczáin, addig az asszonyok az ablakokból, az erkélyekről "Unió" felirású háromszinű jelvényeket szórtak a nép közé és szóval is buzdították, lelkesítették a tömeget a tüntetésre.
Nehány nap múlva ugyanezen úrinők az országgyűlési teremben tüntettek az Unió mellett, és később úgy a szabadságharcz alatt, mint a nemzet elnyomatása idejében a magyar nemzeti eszmét ápolták, védelmezték. ...
...kiváló alakja az erdélyi hazafias úrinőknek, báró Bánffy Dánielné, báró Bánffy Dezső miniszterelnök anyja. El lehet róla mondani, hogy tetőtől talpig magyar asszony. Ő maga nevelte fiait, különösen Bánffy Dezsőt. Lehetnek a Bánffy Dezső politikai működése felől különböző vélemények, de azt az ellenzék sem tagadhatja, hogy jó hazafi és jó magyar ember. Ezt a becses tulajdonságát pedig első sorban anyjának köszönheti. Bánffy Dánielné nem adott fiának külföldieskedő, úgynevezett nagyúri nevelést. Nem tartott neki német, franczia, angol nevelőket, de megtanította arra, hogy a nemzeti eszmét minden más eszme vagy tekintet fölé kell helyezni. A meddig olyan magyar anyák vannak, mint báró Bánffy Dánielné, addig nem kell félteni az erdélyi magyarságot. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. május 29.)

...báró Bánffy Dánielné, szül. léczfalvi Gyárfás Anna. ... 1821-ben született háromszéki ősrégi nemes családból. 1842-ben ment férjhez losonczi báró Bánffy Dánielhez, a ki már a régi erdélyi országgyűléseken az első sorban küzdők közt szerepelt, később Dobokamegye főbirája s az unió után alispánja volt egész a szabadságharcz végéig. Neje, bár a napi politikába soha sem elegyedett, a hol a honleányi lelkesedés tanusításáról volt szó, mindig az elsők között volt; részt vett a negyvenes évek rendkívűl élénk erdélyi társadalmi és hazafias mozgalmaiban, melyekben a nőknek is nevezetes szerep jutott. Majd 1848-ban, midőn Erdélyben is megkezdték a nemzeti hadsereg megalakítását, s a hölgyek ékszereiket, ezüstjüket fölajánlották a haza oltárára, mint első aláiró volt ott báró Bánffy Dánielné Hegedüs Sándor kolozsvári ügyvédnek, a volt kereskedelmi miniszter atyjának gyűjtőívén. Jelen volt a kolozsvári redout-épületben tartott országgyűlésen is, mikor az uniót kimondották, a karzat lelkes hölgyközönsége között; Boskovics Ignácznak e nagy fontosságú történelmi jelenetet ábrázoló képén látható az ő alakja is. A sors meg engedte érnie, hogy ötven év mulva ugyanott legyen, ugyanazon a karzaton, mikor az unió kimondásának ötvenedik évi fordulóját ünnepelték. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1902. junius 8.)