Képaláírás: Teleszky István.
Ellinger fényképe után.

Ismertető szöveg: Teleszky István jogi doktor, ügyvéd, igazságügy-minisztériumi államtitkár. 1859-ben a jogi szigorlatot, 1860-ban a gyakorlati közjegyzői vizsgát, 1861-ben pedig az ügyvédi vizsgát tette le, és ez utóbbi év végén Nagyváradon telepedett le ügyvédi gyakorlatra. Kinevezték Bihar vármegye tiszteletbeli alügyészévé, majd Bihar megye és Nagyvárad törvényhatóságainak bizottmányi tagjává választották, és ott kezdte meg szereplését a közügyek terén. Csakhamar mind a két törvényhatóság tiszteleti főügyésze, a megalakult nagyváradi ügyvédi egyesületnek egyik szakosztályi elnöke és az államvizsgálati bizottság tagja lett. 1874-ben, mint balközép pártit, Nagyvárad város megválasztotta országgyűlési képviselővé, s az igazságügyi miniszter a magánjogi törvénykönyv örökösödési részének elkészítésével bízta meg. Az 1875-ös és 1878-as képviselőválasztásoknál ugyancsak a nagyváradi, 1887-ig pedig az Ugocsa megyei nagyszőllősi kerületet képviselte. Tevékeny részt vett az igazságügyi bizottság tárgyalásaiban és több fontos törvényjavaslatnak volt az előadója. Közben Budapestre költözött, ahol mint ügyvéd is működött és a jogászegylet tárgyalásaiban vezérszerepet vitt. 1888-ban többszöri felhívás után elvállalta az államtitkári állást az igazságügyi minisztériumban s az öröklési jogról szóló törvényjavaslatot, saját művét, már mint államtitkár képviselte. Az 1892-től 1897-ig tartó országgyűlési ciklusban a halmi kerület (Ugocsa megye) választotta meg képviselőnek. Választmányi tagja volt a magyar jogászegyletnek, bizottsági tagja Budapest főváros törvényhatóságának és elnöke a kisbirtokosok földhitelintézetének. Sok cikket írt a szaklapokba; országgyűlési beszédei a Naplókban vannak. (Forrás: Wikipédia)