Ismertető szöveg: Szini Gyula magyar író. Fiatalon jogi tanulmányokat folytatott, ezután rövid időt Nyugat-Európában töltött, meglátogatta Olaszországot és Franciaországot. Húsz éves, amikor elborult elmével meghal az édesapja, ezért már korán el kellett tartania magát. Jogi pályára lépett, ám 1900-ban elhagyta a bírói állást. Újságírással próbálkozott, s belépett a "Pesti Napló" szerkesztőségébe, ahol 1903-ig dolgozott. Rövid időt töltött a Budapesti Naplónál, majd további cikkei az "A hét" című lapban jelentek meg, ahol Kiss József főszerkesztő és Cholnoky Viktor vették pártfogásukba. Újságíróként egyre komolyabb sikereket ért el: hamarosan felfigyelt rá Osvát Ernő, s az ő közbenjárására hamarosan egész sor irodalmi lap közölte le a cikkeit, tárcáit. Szini Gyula irodalmi érzékenységére, hozzáértésére jellemző, hogy 1905-ben a Figyelő című lapban ő hívja fel először a figyelmet Ady Endre költészetének jelentőségére. Egyre nagyobb tiszteletnek örvendett az irodalmi körökben. A "Nyugat"-nak a kezdetektől fogva munkatársa volt. Kosztolányi Dezső "az új magyar irodalom utászának" nevezte. Az esszéíró Szini hatása jóformán az egész Nyugat-nemzedéken lemérhető. Számos jelentős novellát is írt, legszebb novellái a "Bábsütő" és a "Rózsaszínű hó". Korai stílusa az expresszionizmushoz és szimbolizmushoz egyaránt közel áll, de a Nyugat-nemzedék nagy realistái, Csáth Géza és Móricz Zsigmond is tisztelettel tekintettek fel rá. Tevékenyen részt vállalt a munkásmozgalomban is: 1919-ben ő volt az Írók Szindikátusának elnöke. Az 1920-as években emiatt kegyvesztett lett, polgári lapnál többé nem kapott állást, így most már a megélhetéséért kellett írnia. Nyomorúsága végül a napi betevő falat problémájáig fokozódott, és nagy nélkülözések között halt meg ötvenhat évesen. (Forrás: Wikipédia)