Képaláírás: Szegedi képek. - Keglovich Emil pillanatnyi fényképei után.
Miniszterek és kiséretük a kiállításon.
Plósz Sándor igazságügyminiszter. Széll Kálmán miniszterelnök. Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter.

Ismertető szöveg: Plósz Sándor jogász, egyetemi tanár, igazságügyminiszter, az MTA tagja (l. 1884, r. 1894, ig. 1906). Az ügyvédi oklevél megszerzése után 1872-től Pesten bíró, még ugyanabban az évben 1881-ig a kolozsvári egyetemen tanár (polgári törvénykezés, váltó- és kereskedelmi jog). 1881-1924 között a pesti egyetem tanára (polgári törvénykezés, kereskedelmi és váltójog), közben 1894-től igazságügyi államtitkár, 1899. febr. 26.-1905. jún. 18. között igazságügyminiszter Széll Kálmán, Khuen-Héderváry és Tisza István kormányában. 1913-ban az MTA másodelnökévé választották. A polgári perjog terén kifejtett működésével a m. polgári perjog tudományos művelésének egyik legelső képviselője volt. Munkásságának legfontosabb eredménye az 1911. évi I. tc., a polgári perrendtartás, amelyet közel 30 évi kutatómunka, tervezet és részletreform után dolgozott ki végleges formában. Minisztersége alatt lépett életbe a büntető eljárásról szóló 1896. évi XXXIII. tv. 1895-től országgyűlési képviselő is volt. 1914-ben főrendiházi tag. Összegyűjtött munkáit halála után az MTA adta ki. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)

Dukai és szentgyörgyvölgyi dr. Széll Kálmán politikus, miniszterelnök, pénzügyminiszter, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. (Forrás: Wikipédia)

Pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Ignác jogász, agrárpolitikus, nagybirtokos, miniszter, ifj. Andrássy Gyula elkötelezett híve. 1909-től tagja a Magyar Tudományos Akadémiának. A 19-20. századfordulónak kivételes tehetséggel megáldott agrárpolitikusa volt, aki munkásságával a magyar mezőgazdaság fellendítését szolgálta és 12 éven át irányította a Földművelésügyi Minisztériumot. 1881-1905 között Budapest II. kerülete országgyűlési képviselőjének választotta a Szabadelvű Párt programjával. 1893-tól 1905-ig a Szabadelvű Párt alelnöke, 1895-ben a képviselőház alelnöke volt. 1905-ben többekkel együtt kilépett a pártból és a belőlük szerveződött "disszidensek" csoportjának, majd az abból alakult Országos Alkotmánypárt elnöke lett. 1905 és 1910 között a tapolcai kerület ellenzéki, 1910-1927 között ugyanazon kerületben a független, pártonkívüli 67-es programmal került be a Parlamentbe. 1895. november 2-ától 1903. november 3-áig és 1906. április 8-ától 1910. január 17-éig földművelésügyi miniszter posztot töltötte be Bánffy Dezső, Széll Kálmán és Khuen-Héderváry Károly kormányában, a következő ciklusában pedig Wekerle Sándor kabinetjében. Miniszterségéhez kapcsolódóan nevéhez kötik az 1897-es földmunkás sztrájkmozgalom letörését, az 1898. és az 1907. évi úgynevezett cselédtörvények bevezetését. Támogatta a Mezőgazdasági Múzeum, az Ampelológiai Intézet létrejöttét és a Földtani Intézet új palotájának építését. 1918-ban a politikától visszahúzódott és nem vállalt további felelős beosztást. (Forrás: Wikipédia)