Képaláírás: Báró Mednyánszky László: Szürkület
A Műcsarnok téli kiállításából

Ismertető szöveg: A magyar képzőművészeti társulat műcsarnokában e hó 18-ikán megnyílt téli kiállítás képzőművészetünk újabb diadalát jelenti. Még fiatal magyar képzőművészetünk alig mutatott fel a mai napig számban és minőségben olyat, mint a mostani kiállítás. Még az ezredévi kiállításon sem tudtuk fölmutatni azt, a mit ma, ha bár az ezredévi képzőművészeti kiállítást a kormány előleges anyagi támogatással igyekezett előmozdítani, különösen történeti és más nagyobb szabású kompozicziókra kívánván buzdítani a művészeket. Most, három és fél évvel nemzeti ezredévi kiállításunk után a letűnő század végén, a világkultúrában vezető franczia nemzet hívta meg Parisba nemzetközi versenyre a nemzeteket. Egy újabb ok, a mi serkentette művészeink ambiczióját. Az elmúló század haladásának terén, tudjuk, milyen kiváló rész illeti meg a képzőművészetet. E század folyamán virult föl a szabad művészet, megbuktatva a tehetségekre nyomasztólag ható akadémiai szellemet s az új irány diadalra juttatta a művészi egyéniséget. A jelen kiállítás előtt nem volt semmi olyan körülmény, a mely egyéniségükhöz nem illő képtárgyak választására irányozta volna a mi művészeink alkotó képességét. Ezúttal csinálta mindenki azt, a mit legjobban átérzett, á mi befolyásolatlan egyéniségében legjobban megérett a kivitelre. A sokféle tehetségnek pedig csak egy közös vezéreszméje volt: alkotni a legjobbat. A mostani téli kiállítás a magyar művészek gárdájában sok, részint már megállapodott, részint fejlődőben levő művészi egyéniséget mutat be. Itt látjuk most már a nagybányai művészek csoportját is, hogy a művészet e díszes templomában együttesen keljenek nemes versenyre a többi művészekkel. A gazdag kiállítást főkép annak köszönhetjük, hogy az itt kiállított képekből válogatják ki azokat, melyek a párisi 1900-iki világkiállításon a magyar képzőművészet mai fejlettségét lesznek hivatva bemutatni. A kiállított műtárgyak száma eléri a 485-öt, melyek közül 40 a szobrokra esik. A kiállítási termek sikerült rendezéseért külön dicséret illeti meg a kiállítási bizottság előadóját, Karlovszky Bertalant." (Forrás: Vasárnapi Ujság 46. évf. 52. sz. (1899. december 24.))

Báró Mednyánszky László (1852-1919) magyar festő és grafikus. Münchenben, majd 1873-1877 között Párizsban tanult. Barbizonban Paál László társaságában festett. 1880-tól Bécsben és Beckón élt, felváltva. 1888-ban Budapesten aranyérmet kapott. 1888-1892 között Párizsban élt. Tájfestészete a barbizoni felfogásból indult, de örökös vándorlása során a természet alapos ismeretéből festői igényessége rendkívüli erejű műveket alkotott. A század vége felé az élet legszélső végein élők felé fordult. Képein rendkívüli lelki mélységben ábrázolja a magányt, a kiszolgáltatottságot. Kritikusait is megdöbbentette a borzongató realitás, ahogy a születéstől már végleg nyomorra ítélt embereket bemutatja. Három fő csoportja van műveinek a műfajok szempontjából: tájképek, csavargóképek és katonaábrázolások. (Forrás: Wikipédia)