Képaláírás: Idomított medvék.

Ismertető szöveg: Az állatszelidítésről.
A mi korunk abban hasonlít a római császárság korához, hogy a közönség most is szereti a czirkuszban és egyéb mutatványos helyeken az izgató látványosságokat. Az ujdonságnak abban a hajhászatában, melyet minden téren tapasztalunk, a közönség kíváncsiságából és szórakozási vágyából élő "artisták" egyébre sem igyekeznek, mint hogy folyton új meg új leleménynyel, feltünőbbnél-feltünőbb mutatványokkal igyekezzenek egymást felűlmúlni.
S e törekvésből kifolyólag századunkban nagy lendületet vett a vadállatok szelidítése, a melyet a közlekedés, a különféle vadállatok Európába hozatalának megkönnyebbedése is előmozdított. Ma már annyi nálunk a mindenféle fajtájú, azelőtt ritka vad az állatkertekben és állatseregletekben, hogy néhány hónap alatt több születik a fogságban, mint a mennyit Afrika, Ázsia és Dél-Amerika erdeiben az egész év alatt befognak.
...
...nemcsak oroszlánokkal, hanem a legkülönfélébb vadállatokkal is csodálatraméltó sikereket érnek el az állatszelidítők. a mire példa lehet azon természet után felvett képünk, mely három kitanított medve meglepő mutatványait tünteti fel.
Az egyik medve ingó deszkán halad fel, még pedig úgy, hogy egy nagy gömböt görget maga alatt. Ezzel szépen feljut a középre, onnan pedig minden baj nélkül csodálatos ügyességgel megint legördíti magát, Másik két társa széken ülve nézi az érdekes mutatványt, a melybe azonban hamar beleunnak, s hogy az idő jobban teljék, az egyik első lábai közé vesz egy leveses tálat s elkezdi annak tartalmát nagy élvezettel kanalazni, még pedig úgy, hogy egy csöppet sem cseppent el belőle. A másik medve boros üveget vesz elő, kihúzza a dugóját s kiiszsza a bort az utolsó cseppig.
Ilyesmiket látva, nem tudjuk, hogy az állatok tanulékonyságán csodálkozzunk-e jobban, vagy pedig azon emberek ügyességén és türelmén, a kik ez állatokat ennyire tudják vinni. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. január 21.)