Képaláírás: Mohay Károlyné.

Ismertető szöveg: Nagy örökséghez jutott az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, melyre egy lelkes honleány, a múlt karácsony napján elhúnyt özv. Mohay Károlyné, ráhagyta mintegy százezer forint értékű mezőkajáni birtokát s ezzel egyik legnagyobb alapítója lett e fontos hivatású egyesületnek.
A nemes lelkű úrnő, családi nevén Antal Mária, az 1848-iki erdélyi országgyűlésen szerepelt Antal Imre képviselő és neje, Margitay Rozália leánya volt. Szüleitől kitűnő nevelést kapott s mint viruló hajadon, Mohay Károly felesége lett. Házasságuk boldog volt, de gyermektelen maradt. Nem sokára elhalt a szeretett férj is, s a magára maradt özvegy a jótékonyság gyakorlásában keresett vigasztalást; tekintélyes jövedelmének jó részét nélkülözők, szegények, árvák gyámolitására fordította, s nagyon buzgólkodott az 1893-ban keletkezett Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület fölvirágzása körül, a melyet most főörökösévé is tett.
A mily bőkezűen gyakorolta a jótékonyságot, ő maga oly egyszerűen élt kolozsvári házában. Került minden fölösleges költekezést, hogy mennél többet fordíthasson jótékony és közczélokra. Alapító és pártoló tagja volt az Erdélyi Irodalmi Társaságnak, több nőegyesületnek s közművelődési intézetnek. Szivén viselte a nőnevelés ügyet, melynek szóval, tettel fáradhatatlan munkása, gyámolítója igyekezett lenni.
A múlt karácsony reggelén történt halála meghülés következtében, rövid betegség után állt be. Halálát érezvén, ágya köré gyűlt rokonai s barátai előtt kijelentette, hogy elhunyta esetén a legegyszerűbb eltakaríttatást kivánja. Akaratát teljesítették is; de a jótékonyságaiért hálás nép mégis abban a ritka tiszteletben részesítette holttetemeit, hogy mikor Kolozsvárról Tordára a családi sírboltba szállították koporsóját, az útba esett helységek felekezeti különbség nélkül harangzúgással kisérték az átvonuló gyászmenetet. A temetési szertartáson az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, számos jótékony egyesület és intézet is küldöttségileg képviseltette magát. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. január 21.)