Képaláírás: Legidősb gróf Bethlen Miklós.
A honvédmenházban fölvett fénykép után.

Ismertető szöveg: Legidősb gróf Bethlen Miklós. 1818-1900.
Az országos honvéd-menházban e hó 20-ikán délután hunyta le fáradt szemeit a menház egyetlen törzstisztje, legidősb gróf Bethlen Miklós, 82 éves korában.
Az elhúnytnak atyja gróf Bethlen Imre kamarás és főispán volt, a ki, mint a Bethlen-család legtöbb férfitagja, irodalommal is foglalkozott, anyja gróf Bethlen Róza. Gróf Bethlen Miklós 16 éves korában kadét, majd hadnagy lett a Sándor huszárezredben, a melynek ezredesével, herczeg Würtemberg Sándorral sógorságban állott, mert a herczeg szép ifjú neje, gróf Rhédey Klaudina közeli rokona volt. A gróf négy év múlva kilépett az ezredből, megnősült s családi birtokán gazdálkodott. A szabadságharcz kezdetén a küküllőmegyei nemzetőrök parancsnoka lett, utóbb a Mátyás-huszárok őrnagyává nevezte ki Bem tábornok, ki fölismervén benne a kitünő lovast és lóidomítót, lovas tanosztályparancsnokká is kinevezte. Bethlen a szabadságharcz alatt tizennégy csatában vett részt, többek közt Nagy-Szeben dicsőséges bevételében is. A fegyverletétel után egy ideig bujdosott, majd fogságba került, de családja közbenjárására szabadon bocsáttatott. Az alkotmányos élet helyreálltával szervezett honvédseregbe mint őrnagy lépett be, s a hetvenes évek elején alezredes lett. Ezután nem sokára, előhaladt kora miatt, kilépett a honvédség kötelékéből, s a képviselőháznál nyert alkalmazást mint terembiztos, majd a főrendiháznál mint főterembiztos. E hivatalát 1899 elejéig viselte, a midőn agg kora és betegeskedése miatt nyugalomba vonult s fölvétette magát az országos honvédmenházba, az agg honvédek nyugalmas otthonába, a hol emlékiratain dolgozgatott. Csendes visszavonúltságban töltötte itt napjait s csak egyszer lépett ki a honvéd-menház kapuján, a midőn Budavár bevételének ötvenedik évfordulóján öreg bajtársaival együtt ő is kivonúlt a budai honvédszoborhoz.
Halála előtt öt nappal készítette el végrendeletét, a melyben ereklyéit gyermekeire hagyta (két házasságából négy leánygyermeke maradt). A temetést a család megbizásából régi barátja és bizalmas bajtársa, Szentimrey Kálmán, a menház parancsnoka rendezte. Koporsóját számos koszorú borította. Végtisztességén nagy számmal jelentek meg rokonai, barátai és bajtársai, szintén ott voltak a képviselő- és főrendiház tisztviselői. A kerepesi-úti temetőbe kisérték az agg honvédet, ki egyike volt ama huszonkét Bethlennek, a kik ifjúi lelkesedéssel résztvettek a szabadságharczban. (Farkas Emőd.) (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. január 28.)