Képaláírás: Vitézvári báró Simonyi József huszárezredes.

Ismertető szöveg: Nyolcz kisebb kép a huszárság legkiválóbb vezéreinek arczképeit tünteti föl, közöttük Koháry, Nádasdy, Ziethen, Bercsényi és végűl a legvitézebb huszár, a meseszerű hős, báró vitézvári Simonyi József huszárezredes arczképét, a melyet Ernst Lajos gyüjteményében levő egykorú rézmetszet után mutatunk be. Méltó, hogy a mikor a huszárság dicső múltjáról van szó, az ő nemes alakjáról és életéről röviden megemlékezzünk. 1771 márczius 18-án született. Atyja Pestre adta iskolába, de a fiú tanulás helyett beállott a Greffen-huszárokhoz. Onnan kiváltották szülei, de nem sokára megszökött s beállott a Worumser-huszárokhoz. 1789-ben Pancsova mellett már részt vesz a török elleni harczokban, hogy azután nem sokára a nagy Napóleon ellen harczoljon. Számtalan hőstettei közül felemlítjük a Salo-nál a Garda-tó melletti 1796 május 2-ikán vívott ütközetet, midőn Quosdanovics osztrák altábornagyot a francziák bekerítették és 30 tartalék ágyúját elvették. Simonyi, a ki akkor már őrmester volt, egy szakasz huszárral a francziákra rontott, az ágyúkat és hadtestének elfoglalt tábori készletét visszavette, sőt a hadtest hátvonalát is teljesen fölmentette. 1802-ben megkapta a Mária Terézia rendet, melynek alapján 1804-ben báróvá lett. 1809-ben már mint őrnagy vett részt a szerencsétlen wagrami ütközetben. Legnagyobb hőstetteinek egyike a Thaya hídjának védelme. Rendelete úgy szólt, hogy a hidat védje, a míg csak lehet, és Simonyi 30,000 francziával szemben, hat ágyúval, egy zászlóalj gyalogsággal, egy század utászszal és egy század huszárral több óra hosszat védelmezte a reá bízott hidat. Az alvezérektől több parancs érkezett e közben a védelem abbanhagyására, Simonyi azonban mindig azt üzente vissza, hogy: még lehet védeni. Azután felgyújtatta a hidat s az égő hídon át vonúlt csak vissza, még ott is verekedve, úgy hogy mire átértek, a híd leégett s az ellenség a túlparton rekedvén, a sereg visszavonulása biztosíttatott. A lipcsei csatában mellbe lőtték, de a zsebében levő tárcza felfogta a golyót. 1814 február 17-ikén a megáradt Rhône-on éjnek idején átúsztatott ezredével s megtámadta a francziákat, a kik rémülten futottak szanaszét. Ma sem tudni, miért, 1832-ben elfogták, czímeitől, rangjától, érdemrendjeitől megfosztották és az aradi várban tömlöczbe vetették, hol fél év múlva 1832 augusztus 3-ikán bánatában meghalt. Ime, ez volt a vége a világ egyik legnagyobb hősének. Vitézi érdemrendjeitől megfoszthatták, de nem vehették el azt a hatalmas sebhelyet arczárói s azt az előnevet, melyet a nép adott neki, hogy "a legvitézebb huszár". (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. február 25.)