Képaláírás: XIII. Leo pápa brüsszeli nunczius korában (1844).

Ismertető szöveg: XIII. Leó pápa (gróf Gioacchino Pecci; Carpineto Romano, 1810. március 2. - Róma, 1903. július 20.) Szent Péter 256. utódaként 1878-1903 között római pápa.
1878. február 20-án választották pápává, és 25 éven át kormányozta a katolikus egyházat, amellyel a negyedik leghosszabb ideig uralkodó pápa lett Szent Péter, IX. Piusz pápa és II. János Pál pápa után. Nemzetiségét tekintve ő is olasz volt, mint az előtte lévő 37 pápa. Pápai tevékenységét végigkísérték a nagy tudományos felfedezések, a század végi háborúk sora és az emberek életszínvonalának növekedése is. Legfontosabb célja az egyház és a kultúra összhangba hozása, valamint a modern társadalom megnyerése volt, amelyet azonban nem tudott elérni. A rendkívül szorgos pápa - ő írta a legtöbb, összesen 85 enciklikát a pápák között - a katolikus élet minden aspektusába beavatkozott, és foglalkozott minden nemzettel. Erkölcsi tanításában a keresztény embereknek mutatott helyes utat a politikától kezdve a munkáig. Olyan nevekkel illették, mint a "munkások pápája" vagy "szociális pápa"; társadalmi kérdésekben a konzervativizmust és a szocializmust egyaránt kritizálta. A béke híve volt és többször felemelte szavát a háborúk ellen. A Vatikánt alig hagyta el, de tevékenysége az egész világra kiterjedt. Ő volt az első modern pápa.
...
Az új, alig néhány éves állam, Belgium fővárosában, Brüsszelben a belga királyi udvar mellett lett apostoli nuncius 1843 januárjában, címzetes érseki rangban. 1843. február 17-én Luigi Lambruschini bíboros püspökké szentelte, és a 33 éves nuncius a világegyház egyik legfiatalabb püspökeként megkezdte rövid, de annál nehezebb követi szolgálatát. Nagy nehézségekkel kellett megküzdenie az új állam politikai helyzete miatt. Bonyolult társadalmi, vallási és politikai helyzetbe került, a protestáns király és az egymással szemben álló katolikus és liberális párt között kellett egyensúlyt teremtenie az oktatás kérdése körül kirobbant csatározásokban, úgy, hogy közben az egyház érdekeit is szem előtt kellett tartania.[2] Miután sikerült a Katolikus Párt politikai támogatottságát megerősítenie, valamint a Leuveni Katolikus Egyetem vizsgabizottságaival kapcsolatos kérdésben a királlyal szemben foglalt állást, kegyvesztetté vált az udvar előtt. A belga király kérésére ezért a pápa visszahívta őt, és Pecci helyett egy új belgiumi nunciust nevezett ki. ... (Forrás: Wikipédia)