Képaláírás: Az egri nők.
Székely Bertalan festménye.

Ismertető szöveg: Egy nagyérdemű festőművészünk, Székely Bertalan műveinek tekintélyes, bár koránsem teljes gyűjteményét látjuk együtt a Nemzeti Szalonban most rendezett kiállításon. Székely művei azok közé a művészi alkotások közé tartoznak, a melyek jelentőségéből az izlés, a művészi fölfogás, a divat változásai mitsem vonhatnak le. Művészetének legbenső lényege, éltető eleme, a nemzeti érzés sugárzik ki belőlük. Vannak festményei, a melyek évtizedek előtt keletkeztek, technikai szempontból magukon hordják koruk jellegét és mégis teljes közvetlenséggel szólnak lelkünkhöz. Alkotójuk kimagasló és jellemző alakja marad mindenkor művészetünk történetének.
...
Az egri nők, a hősies hazaszeretetnek ez a pompás ábrázolása, csakhamar legkedveltebb képeink egyikévé lett. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. márczius 18.)

A témát Székely már bécsi tanulmányainak befejezése után kiválasztotta, a nagy festmény elkészülése előtt tíz évvel. Például Karl von Blaas és Johann Till török tárgyú történeti képei egyaránt szolgálhattak.
A kompozíció függőleges irányba rendeződött át 1861-re, ez már a végső képi forma. A várfalat a szépiarajzon négyszögletes bástya tagolja, amelyen zászló leng. A küzdők közül kiemelkedik egy hatalmas turbános török harcos felé karddal sújtó monumentális nőalak, aki baljával eleső férjét öleli magához.
Az olajvázlaton folthatásban emeli ki Székely a kép fő hősnőjét, aki most már szinte táncos ritmusban lendíti előre kardját, ellenfele pedig már zuhan is hátrafelé. A várfalhoz támasztott létrák és a kapaszkodó törökök elrendezése alkalmaszkodik a főalak mozdulatának ritmusához, amelyet a kép jobb oldalán elhelyezett másik hős védő asszony még erősebben megismétel. (Forrás: Szabó Júlia: A XIX. század festészete Magyarországon)