Képaláírás: Voltaire mellszobrának megkoszorúzása a Théatre Françaisban 1778-ban.
Egykorú metszet után.
A jelenlevők üdvözlik Voltairet, a ki a szinpadtól jobbra eső 2-ik emeleti páholyban látható.
(1778. március 30.)

Ismertető szöveg: A Comédie Française nevet 1680-ban adta XIV. Lajos a most már egyesített társulatoknak s szoros értelemben véve ez évtől kezdődik e szinház története. A Comédie Française szinészei eleinte a Palais-Royalban kaptak helyiséget, ugyanott, a hol Molière is játszott. Jó ideig tartott azonban, míg állandó helyre tudtak szert tenni. Első helyükről a Mazarin-utczába költöztek, majd a rue des Fossés Saint-Germain nevű utczába, mely azóta a rue de l'Ancienne Comédie nevet viseli. Itt egy nevezetes korszaka játszódott le a szinháznak: ekkor irták darabjaikat Destouches, Crébillon, Lesage, Voltaire, Marivaux, Diderot s a XVIlI-ik század más nevezetes irói s itt adták először Beaumarchais "Szevillai borbély"-át...
1770-ben ismét helyet cserélt a szintársulat: a Tuileriákba vonúlt. E helyiség színpadát s nézőterének egy részét láthatni képünkön, mely egykorú aczélmetszet után azt a jelenetet tünteti föl, a midőn 1778 márczius 30-án "Irène" czímű darabja hatodik előadása után a szinészek a közönség tapsai közt megkoszorúzták Voltaire szobrát. Ez volt Voltairenek utolsó ünneplése életében: még az év május 30-án meghalt.
A ma már rendkívül ritka metszet, mely után e képünk készült, báró Retzer József, II. József császár levéltárnoka hagyatékától került id. Hentaller Károlyné Regulus Johanna birtokába, ki unokatestvére volt a bárónak. Lapunknak közlés végett mai tulajdonosa: Faylné Hentaller Mária úrnő volt szíves átengedni. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. márczius 18.)

A 1778 februárjában, amikor Voltaire több éves távollét után visszatért Párizsba, szerette volna megnézni, hogy hogyan halad "Irène" című tragédiájának színrevitele. A darabot a Comédie-Française tervezte bemutatni, azonban a színészek közt viták támadtak. Voltaire tudta, hogy haldoklik, ám az előadás sikere iránt érzett aggodalma arra késztette, hogy részt vegyen a próbákon, bár annyira beteg volt már, hogy egyik alkalommal gyóntató papot is hivattak hozzá. Törékeny egészsége megakadályozta, hogy részt vegyen a premieren március 16-án, sőt további négy alkalmat is kihagyott, de március 30-án a hatodik előadásra megérkezett csillagokkal borított kék kocsiján. A darab sikert aratott és az előadás végén a színpadra hozott mellszobrát a színészek babérkoszorúval koronázták meg. (Forrás: Adrian Morgan: Voltaire's "Mahomet": Still controversial after all these years)

A francia Jean Antoine Houdon (1741-1828), a francia szobrászat egyik kimagasló és máig sem eléggé méltányolt alakja. Mind alakfelépítés, mind mintázás, mind arcképszobrászat terén a legnagyobbakkal vetekszik, ugyanakkor művészete jellegzetes átmenet a barokkból az erősen racionálispolgári ízű klasszicizmusba, minden téren kijelölve a követhető utat...
Houdon képességeit kora nagy gondolkodóival való kapcsolata és barátsága szabadította fel, erre Párizsba való visszatérése után került sor. Rendszeresen dolgozott és kiállított, de királyi megbízásban nem részesül. Első sikerét Voltaire - halotti maszk alapján mintázott - ülő szobrával aratta; máig a legjellegzetesebb és a nagy szellemhez méltó ábrázolása ez ennek a rendkívül érdekes egyéniségnek. Houdon többször is megmintázta, de legérettebb művészi fogalmazását a Comédie Francaise-ban 1781-ben felállított Voltaire-szobor nyújtja. Öreg, megtört testű aggastyán, mégis méltóságteljes és impozáns, ráncos arca, fogatlan szája ellenére a szellemi fölény és a diadalmaskodó gunyorosság megtestesülése. Ebben rejlik Houdonnak és a késő antik szobrászaton épülő műveinek egyik nagy erénye: testközelbe hozza az ábrázoltat, számos kisebb részlet megfigyelést is felhasznál, hogy az egészet átlengő egyéniség jellegzetességeit, a szellemi ember egészét elénk állítsa. (Forrás: Tóth Angelika: Művészettörténet - A klasszicizmus művészete, sulinet.hu)

Voltaire (Francoise-Marie Arouet) (1694, Párizs - 1778, Párizs)
A XVIII. századi felvilágosodás atyja, író. Sokrétű irodalmi munkássága során mindenféle műfajban alkotott: írt eposzokat, klasszicista drámákat, regényeket, tankölteményeket, politikai röpiratokat, filozófiai műveket, történelmi tanulmányokat, igen jelentős a levelezése is.
Párizsban a jezsuitáknál tanult, majd az irodalmi szalonok kedvencévé vált. Kigúnyolta az egyik hercegi család tagját, megbotozták, a Bastille-ba zárták, majd Angliába száműzték. Visszatérte után átmenetileg élvezte az udvar kegyeit is, majd 1750-ben elfogadta Nagy Frigyes porosz király meghívását, és Potsdamba költözött. Barátságáért II. Katalin orosz cárnő is versengett. Visszatért Párizsba miután nem tudta kibékíteni Frigyest XIV. Lajossal, majd 1746-ban az Akadémia tagja lett. Részt vett az Enciklopédia szerkesztésében. A francia-svájci határ mentén lévő Ferney-ben telepedett le. Halála után az érsek megtagadta az eltemetését, ezért holttestét egy vidéki apátságban helyezték nyugalomra egyházi szertartás nélkül. 1791-ben szállították át hamvait a párizsi Pantheonba. (Forrás: Barangolás a stílusok világában, berze.hu)