Képaláírás: XIII. Leo pápa legújabb arczképe. - László Fülöp rajza. 1900. március
Ismertető szöveg: A pápa legújabb arczképe.
László Fülöptől.
A múlt év végén Fraknói Vilmos püspök kérésére megengedte a pápa, hogy a magyar királyság és kereszténységre térésünk kilenczszázados évfordulója alkalmából őt egy magyar festőművész lefesthesse.
A püspök ezen feladatra László Fülöpöt szólította fel, ki örömmel vállalkozott, hogy XIII. Leo pápát Országos Képtárunk részére lefesse.
A pápa február és márczius hó folyamán több ízben ült a festőnek, magánszobájában, a hova csak legbizalmasabb emberei léphetnek be. És ez az első eset, hogy többször is ült egy festőnek; hiszen még a nagyhírű Lenbach is csak egyszer részesülhetett e kitüntetésben.
A kép már készen van, s a pápa legjobb arczképének mondják nemcsak a római, olasz és franczia lapok, hanem tudósítóik révén a távoli angol lapok is az elragadtatás hangján írnak róla. A pápa maga is annyira meg volt elégedve arczképével, hogy elismerése jeléül a IX. Pius lovagrendjét küldte meg a művésznek.
László Fülöp a pápa képét Rampolla bíbornoknak szintén általa készített arczképével együtt, márczius 29-ikén állította ki a római Magyar történeti intézetben. Rómának úgyszólván egész előkelősége elment megtekinteni a magyar művész alkotását, többek közt a svéd és norvég trónörökösné, Cambridge herczeg, Rampolla, Vanutelli bíbornokok, a Rómában levő külföldi követek, számos főpap, tudós, művész és laptudósító. Az összes megjelentek számát mintegy 600-ra teszik. Ezek közül az elismerés legbecsesebb pálmáját kétségkívül a spanyol festőakadémia igazgatója, Villegas nyujtotta a magyar művésznek, a ki összes növendékei élén ezekkel a szavakkal jelent meg László előtt: "Meghajtom fejemet az ön fényes tehetségének alkotása előtt."
Fraknói püspök K. Lippich Elekhez, közoktatásügyi minisztériumunk osztálytanácsosához a művészeti ügyek vezetőjéhez intézett, április 2-ikán Rómából kelt levelében a következőleg nyilatkozik a képről:
"Mint előre láttam és bizton hittem, László csakugyan dicsőséget szerzett itt magának, a magyar művészetnek és mondhatom, a magyar nemzetnek is. A Velasquez által festett X. Incze pápán kívül egyetlen utódja sem dicsekedhetik ily nagy becsű hasonmással."
Most bemutatott képünk László Fülöp azon eredeti rajzának másolata, melyet nagy képéhez tanulmánykép készített s mely annak a felfogásban alapjául szolgált.
Ezt a magában véve is becses rajzot a művész K. Lippich Elek úrnak küldte meg, ki szíves volt azt közlés végett a "Vasárnapi Ujság"-nak átengedni.
László Fülöp festményét, mely a párisi világkiállítás magyar osztályának szépművészet portjában lesz látható, a kiállítás bezárása után a budapesti Szépművészeti Múzeumban helyezik el. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. április 15.)
XIII. Leó pápa (gróf Gioacchino Pecci; Carpineto Romano, 1810. március 2. - Róma, 1903. július 20.) Szent Péter 256. utódaként 1878-1903 között római pápa.
1878. február 20-án választották pápává, és 25 éven át kormányozta a katolikus egyházat, amellyel a negyedik leghosszabb ideig uralkodó pápa lett Szent Péter, IX. Piusz pápa és II. János Pál pápa után. Nemzetiségét tekintve ő is olasz volt, mint az előtte lévő 37 pápa. Pápai tevékenységét végigkísérték a nagy tudományos felfedezések, a század végi háborúk sora és az emberek életszínvonalának növekedése is. Legfontosabb célja az egyház és a kultúra összhangba hozása, valamint a modern társadalom megnyerése volt, amelyet azonban nem tudott elérni. A rendkívül szorgos pápa - ő írta a legtöbb, összesen 85 enciklikát a pápák között - a katolikus élet minden aspektusába beavatkozott, és foglalkozott minden nemzettel. Erkölcsi tanításában a keresztény embereknek mutatott helyes utat a politikától kezdve a munkáig. Olyan nevekkel illették, mint a "munkások pápája" vagy "szociális pápa"; társadalmi kérdésekben a konzervativizmust és a szocializmust egyaránt kritizálta. A béke híve volt és többször felemelte szavát a háborúk ellen. A Vatikánt alig hagyta el, de tevékenysége az egész világra kiterjedt. Ő volt az első modern pápa. (Forrás: Wikipédia)
László Fülöp Elek, Laub, Sir Philip (Pest, 1869. június 1. - London, 1937. november 22.) portréfestő, az utolsó udvari festőként emlékeznek rá.
1869. június 1-jén született Pesten egy zsidó női szabó gyermekeként. Budapesten Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt, majd Münchenben tanult. 1897-1900-ban Berlinben, 1907-ben Londonban és Budapesten, 1909-ben Berlinben, 1925-ben New Yorkban és Budapesten, 1927-ben Londonban és 1931-ben Párizsban rendezett nagy sikerű kiállításokat. 1907-ig Budapesten és Bécsben, majd Londonban élt. 1914-től angol állampolgár. Európa és az USA számos közéleti személyiségét örökítette meg. (XIII. Leó pápa, Roosevelt arcképe). A londoni Royal Art School tanára volt.
Akadémikus stílusban készült idealizáló portréival az uralkodó osztályok legdivatosabb, világszerte ismert festője lett. Önarcképe az Uffizi képtár gyűjteményében található. 1922-ben műveiről angol katalógus készült. Festészetére jellemző, hogy férfiportréin kifejezetten szerette a ruházat és a kiegészítők aprólékos kidolgozását. (Forrás: Wikipédia)
|