Képaláírás: Szent István apostoli királylyá koronázása.
Roskovics Ignácz festménye a budai királyi palota Szent István-terme számára.

Ismertető szöveg: A Szent István-terem királyképei. Roskovics Ignácztól.
Mikorra ezek a sorok megjelennek, a párisi világkiállításon, a nemzetek eme nagyszerű versenyén, már látható lesz a budai királyi palota Szent István-terme, melyet kiváló képirónk: Roskovics Ignácz kartonjai után a nem rég elhunyt pécsi mester, Zsolnay Vilmos diszített kőbe égetett képeivel. Ez a terem, úgy a mint van, egyik elsőrendű alkotása a mai magyar művészetnek, s nemcsak erős hazafias érzésről, hanem a művészi föltalálásnak és előadási módnak is olyan tökélyéről tesz tanúságot, hogy méltán érdeklődést ébreszthet a magyar kultúra iránt.
A magyar király otthonának Szent István­termét úgy diszíteni az Árpád-házból származó hős királyok alakjaival, hogy ezek az alakok történetünk egyik dicsőséges korszakát összes vonatkozásaikkal egyetemben, a lehető legnagyobb históriai hűséggel s mégis művészi fölfogással tükrözzék vissza: tagadhatatlanul egyike volt a legnehezebb föladatoknak. A vállalkozónak nemcsak Boskovics a festőművész, hanem részben a történetbúvár és régész munkáját is végeznie kellett, ...
Attól az időtől kezdve, hogy a királyképek elkészítésére megbizást kapott, Roskovicsnál szorgalmasabb látogatója nem volt a Nemzeti Múzeum régészeti osztályának. Előkereste, lerajzolta a régi sirokban talált ékszereket, fegyvereket, a kőkoporsók fedelén látható faragott alakokat, s egyéb díszítéseket. ...
A művész eképen nemcsak azt érte el, hogy királyképeiben a szinek és vonalak harmoniájával szemet gyönyörködtető látványt nyújt, hanem elérte azt is, hogy alakjai körűl históriai légkört tudott teremteni.
Roskovics Ignácz a Szent István-szoba diszítésére az Árpád-ház tíz tagjának: Szent Imrének, I. Bélának, Szent Lászlónak, Kálmánnak, III. Bélának, II. Endrének, az aranybulla adományozójának, Szent Erzsébetnek, IV. Bélának, Budavár alapítójának, Szent Margitnak és III. Endrének, az utolsó Árpádnak képmásait festette meg külön keretekben.
E tíz különálló alakon kívül aztán még két csoportos képet készített. Ezek elseje Sz. Istvánt ábrázolja, a mint a keresztény vallást hirdeti. ...
A másik csoportos kép Szent István apostoli királylyá koronáztatását mutatja. István az előtéri harczosnak adja át koronázási jelvényeit s a kormánypálczát és az ország almáját vévén kezébe, letérdel, hogy a koronát hozó s a beteg esztergomi érseket helyettesítő Asztrik a koronát fejére tegye. Háta mögött püspökök tartják a pápai bullát, melyben az apostoli királyi czímet kapta s e czím jelvényét, a kettős keresztet. A másik oldalon Czeba nádorispán s Kujár országbiró pallost és az Árpádok czímerével diszített zászlót tartanak. Ezek a csoportos képek a terem két ajtaja fölé jönnek.
Roskovics úgy az egyes alakokat, mint a csoportos képeket a majolikában való másolásra alkalmas festési modorban készítette. A korhű tárgyaknak világos előtűntetésével azt érte el, hogy az általa konstruált jelmezek, fegyverzetek és egyéb tárgyak eképen könnyebben hozzáférhetők lesznek, s a hazai művészetnek gyorsabban közkincsévé válhatnak.
A kompozicziók egyenként és összesen nagyértékű alkotásai a jeles művésznek. Nemcsak a finom ízlésű és nagy routinnal dolgozó képírót látjuk bennük, hanem látjuk a művész-tudóst is, ki bámulatos szorgalommal, a gyér adatok alapján igyekszik rekonstruálni egy rég letűnt korszakot, s példát mutat arra, miképen kell fölfogni és ábrázolni a história nagy alakjait és eseményeit. Roskovics munkálkodása ezúttal nemcsak a művészet barátainak érdeklődését köti le, hanem a tudományos körök figyelmére és elismerésére is számot tarthat. (Szana Tamás.) (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. április 15.)