Képaláírás: A budai királyi palota Szent István-termének kandallója.

Ismertető szöveg: A budai királyi vár Szent István-terme.
Irta Hauszmann Alajos.
Az építés alatt levő és befejezéséhez közeledő királyi vár belső fölszerelése, termeinek berendezése és azok diszítése már a legközelebbi jövő munkája leend.
A nagyméretű ünnepi termeken, valamint a lakosztályokon kívűl középnagyságú termek is készülnek, történeti alapon, minők a Szent István, a Hunyadi Mátyás és a Habsburgok terme.
Elsőnek a Szent István-terem készült el. Befejezését siettette ő Felségének az a kifejezett kivánsága, hogy alkalom nyújtassék hazai iparosainknak, hogy nagyobb szabású és előkelő tárgyakkal szerepelhessenek az 1900. évi párisi nemzetközi kiállításon. Ez a terem - inkább szoba, mert méretei folytán a "terem" jelző alig illeti meg - közös kiállítási tárgyát képezi azoknak az iparosoknak, a kik készítésén közreműködtek.
A teremnek aránylag csekély méretei (12 méter hosszú, 6.50 méter széles és 5.50 méter magas) nem engedtek nagyszabású architektonikus alakítást, hanem intim kiképzést tettek szükségessé, melynél a részlet finomsága és a szin harmoniája kellőleg érvényesülhet. Ezért választottam faanyagot aranyozással és majolika betéttel; utóbbit azért, mert Zsolnay gyártmányaival jó szinhatást véltem elérhetni.
A midőn hisztorikus termek kiképzéséről van szó, természetes, hogy az illető korszak stilusát kell választani. A Szent István-terem román stilusban készült, a mely stilus hazánkban az Árpádok korában tudvalevően szép virágzásnak örvendett. A részletek kifejlesztésében azonban bizonyos szabadságot engedtünk meg magunknak, mert nem a szigorú és megmerevedett román alakokat választottuk, hanem helyt engedtünk itt is a magyar ornamentikának, mi által a magyaros jelleg kifejezésre jutott.
A terem építészi elrendezésére a helyi viszonyok voltak mértékadók. Hosszasága, a mely a szélességi méret kétszeresét teszi, - megkívánta a megszakítást, a mit azáltal gondoltunk elérni, hogy a szoba hosszfalának közepére oszlopokkal befoglalt falfülkét terveztünk, a mely fülkében hatalmas, a födémig érő kandalló áll.
A kandallóval szemben levő ablakos fal közepére hármas osztású tükör kerűlt, a szoba két választó falában vannak a bejáró ajtók.
Az anyag, mely dominál és a szobának jellegét megadja, a fa, és e czélra magyar diófát választottunk. A terem falait 2.20 méter magasságú faburkolat foglalja körül, a mely alsó részében tömör, felső része pedig faragott oszlopocskákkal keretezett mezőkre van osztva, melyekben az Árpád-házi királyalakok festményei készültek. A faburkolat felett alkalmazott lizének és oszlopok hordják a gerendás mennyezetet, mely gerendák közötti síkok szintén majolika-lapokból vannak képezve. Az összes fa-alkotórészek stílszerű faragványokkal díszesek és részben aranyozva vannak.
...
A szoba famunkáját Thék Endre készítette. Thék, a ki hazai faiparunk legkiválóbb képviselője, ez alkalommal is igazolta, hogy hírnevének meg tud felelni. A válogatott magyar diófa úgy szinével, valamint faragványainak finomságával tökéletesen megfelel a román stílus jellegének. A hatást fokozza a pontos összeépítés és a kifogástalan remek munka, melynek minden részén meglátszik, hogy szeretettel készült. A fa-alkotórészek közé betét gyanánt alkalmazott s Roskovics királyképei után készült nagy majolika-lemezek s egyéb majolika-részek, valamint a nagy kandalló, Zsolnay Vilmos pécsi gyárából kerültek ki. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. április 29.)