Normál kép: 1900bb_Page_146_a.jpg | Méret: 770x540 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 300dpi |
Nagy kép: 1900bb_Page_146_a_nagykep.jpg | Méret: 2210x1550 | Színmélység: 24bit | Felbontás: 300dpi |
Képaláírás: Siralomház. Ismertető szöveg: A Siralomház már elsőrangú alkotás, fényes kiindúlási pontja a sikerekben, diadalokban és ünnepeltetésekben gazdag művészpályának. A képért nagy árat fizetnek, festőjét a követelő franczia kritika magasztalja, s nevét a legnagyobb mesterek nevei között kezdik emlegetni. ... Hozzánk magyarokhoz a magyar népéletből merített genreképei, köztük a Siralomház állanak legközelebb... Az "Ásító inas" sikerén felbátorodva egy nagyobb kompozíció megfestésére készült. Ez a műve a "Siralomház", melyet még a festőállványról adott el egy angol műkereskedőnek. A művet 1870-ben bemutatták a párizsi Salonban, ahol nagy aranyérmet nyert, és a Courbet-kör elismerését is kivívta. Théophile Gautier és Castagnary, a kor vezető kritikusai különösen lelkesedtek érte, mert egy eddig ismeretlen nép bátor jelentkezését látták Munkácsy kompozíciójában. A "Siralomház" egy vidéki börtönt ábrázol, ahol magyar szokás szerint az elítélttől kivégzés előtt elbúcsúzhattak. Munkácsy gyermekkori élményből indult ki, de azt továbbfejlesztette, jellegzetes magyar attitűddé formálta. Az elítéltben érzékeltette a magyar temperamentumot, a halálban is virtuskodó, töretlen erejű betyárt. Különösen változatos a nézők csoportosítása, az egyes alakok megrajzolásában a nagy pszichológiai ábrázolókészséget lehet méltányolni. Természetesen a 26 éves művész kompozícióján még sok az idegen elem, a düsseldorfi festészetből átvett konvencionális figura, a kissé színpadszerű elrendezés. Az elítélt, 1872 Olaj, fa, 87,5 x 115,7 cm Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1872 táján a kompozíciót ismét megfestette, s ekkor a műben rejlő lehetőségeket rendkívül szemléletesen bontotta ki. A sötét cellában már csak két alak van, az elítélt és a fegyházőr. Az elítélt alakjában Munkácsy már nem a betyáros vonásokat hangsúlyozta ki, hanem mintegy portrét rajzolt a magyarságról, arról a népről, melynek története csupa szenvedés és megaláztatás, de ennek ellenére ez a nép még a legválságosabb perceiben sem roppan össze. A realista festő eszközeivel szimbolikus jelentőséget tudott adni kompozíciójának, melyben jogosan ismerhetjük fel a magyarság jelképét. Munkácsy ezen a kompozícióján továbbfejlesztette Madarász örökségét, és az egész képen végighullámzó küzdelmet - a világító fehérek és a szenvedélyes, sűrű feketék között - a művészi mondanivaló fontos mozzanatává tette. (Végvári Lajos) (Forrás: A magyarországi művészet története) Munkácsy Mihály, francia nyelvterületen Michel Léo de Munkácsy (született: Lieb Mihály Leó, Munkács, 1844. február 20. - Endenich, Németország, 1900. május 1.) magyar festőművész.
|
Kapcsolódó dokumentumok: Wikipédia: Munkácsy Mihály Munkácsy Mihály: Siralomház (Száz szép kép) Siralomház : Munkácsy Mihály festménye után |