Képaláírás: II. Vilmos német császár és családja.
1897-iki fénykép után.

Ismertető szöveg: Mindenkivel szemben udvarias előzékenység, pontosság, engedelmesség s önmegtartóztatás azok a tulajdonságok, melyekre Vilmos császár gyermekei nevelésében a legnagyobb súlyt fekteti. S a berlini udvar ügyeibe beavatottak azt mondják, hogy a nevelés érdekében teljes szigorral jár el a császár s nem egy polgári családban enyhébb fegyelem alatt tartják a gyermekeket, mint a Hohenzollern-házban. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. május 13.)

II. Vilmos, teljes nevén Friedrich Wilhelm Viktor Albert von Preußen (Potsdam, Németország, 1859. január 27. - Doorn, Hollandia, 1941. június 4.), 1888. június 15. és 1918. november 9. között a Német Birodalom császára, és Poroszország királya, a Hohenzollern-ház tagja és Viktória angol királynő unokája volt. A széles érdeklődési körrel rendelkező uralkodó szívesen foglalkozott a művészetekkel, de élénken érdeklődött gazdasági és katonai kérdések iránt is. Nagy szerepe volt a német fegyverkezésben, különösen az Alfred von Tirpitz tengernagy irányította flottaprogram érdekelte. Erős akaratú lévén meghatározó akart lenni a külpolitika irányításában is, de heves természete és meggondolatlan kijelentései számtalan konfliktust eredményeztek. Uralkodásának elején összetűzött Bismarck-kal, akit 1890-ben menesztett. Theobald von Bethmann-Hollweg 1909-es kancellári kinevezéséig személyes kormányzást gyakorolt. Sok más meggondolatlan lépése mellett a leginkább szemére vetett hibája az volt, amikor 1914-ben az orosz mozgósításra válaszul belépett a háborúba. Sokan őt teszik felelőssé az első világháború kirobbanásáért. Az összeomlás idején a főhadiszálláson tartózkodott, majd a németországi forradalom hírére lemondott trónjáról, és Hollandiába menekült. Idős korában többször is kifejezte hazatérési szándékát, de azt mindig elutasították. ... (Forrás: Wikipédia)