Képaláírás: Magyar komondor.
Az ebkiállításból. - Erdélyi fényképei után.

Ismertető szöveg: Az ebkiállításról.
Zajos csaholástól visszhangzott a múlt hét szombatján, s vasárnap és hétfőn a Tattersall egyik nagy födött helyisége, hol hosszú sorokat alkotó ketreczekben kevés híjján négyszáz mindenféle kutya volt elhelyezve: borjú nagyságú hatalmas állatok, macskánál kisebb apróságok, sima szőrűek, bozontosak, szálkások, vérebek, házőrzők, vadászkutyák, agarak, ölebek stb. a legnagyobb változatosságban. Mindenik ketreczben táblácskák hirdették a bent zajongó, vagy békén heverő állatok mineműségét, tulajdonságait, szerzett netaláni érdemeiket, hogy t. i. melyik nyert már itt, vagy másutt valami kitűntetést, ...
Mindezt a sok állatot pedig az ebkiállítás kedvéért gyűjtötték itt össze, a melyet az "Országos magyar ebtenyésztő egyesület" rendezett. A kiállítás nemzetközi volt; szombaton délelőtt nyitotta meg Darányi Ignácz földmívelési miniszter, kit ez alkalommal az egyesület elnöke, Gromon Dezső államtitkár üdvözölt.
A kiállítást sokan látogatták s gyönyörködtek a valóban szép és értékes állatokban. Különös feltűnést keltettek többek közt a Blátthy Ottó Titusz óriási nagyságú bernáthegyi ebei, ...
...
A kiállítást hétfőn Ő Felsége a király is meglátogatta, valamint József és József Ágost főherczegek. Széll Kálmán miniszterelnök, Darányi Ignácz, Fejérváry Géza, Plósz Sándor és számos előkelőség érkezett a király fogadására. Ő Felsége hosszasabb ideig szemlélte a szép ebeket s több ízben adott megelégedésének kifejezést. Majd megtekintette a "műkotorék" bemutatását is, hol a kis borzebek megtámadták s legyőzték a rókát. Sőt ezután egészen váratlanul, még egyszer vissza kivánt menni a felség a kiállításba, a mi már maga is mutatja, hogy mennyire sikerűlt az. ...
...
A "komondor" ez a szép, nagy, lompos, fehér szőrű eb, még csak pár évtizeddel ezelőtt is általánosan el volt terjedve rokonával, a "kuvasz"-szal együtt, a magyar lakta vidékeken, kivált az Alföldön, hol a nép másféle kutyát alig is tartott. Minden jobb módú gazda udvarában öt-hat ugatott, de a legszegényebb ember is tartott legalább egyet, vagy kettőt. Jó, hűséges, kemény természetű ebek voltak s nyilván még Ázsiából kísérték ide a magyart. De aztán rosz idők fordultak szegényekre. Behozták az ebadót, a mi veszte lett a hűséges állatoknak, mert a mint híre kerekedett, hogy a kutyákat adó alá összeírják, már előre ezrével pusztították el szegényeket mindenfelé. A kinek azelőtt öt-hat volt, most megelégedett kettővel is, majd ezt is megsokalta s leszállott egyre. Sőt utóbb arra is rá jöttek az emberek hogy az ilyen nagy kutya tartása sokkal többe kerül, mintha kisebbet tartanának s így aztán a még megmaradt komondorokat is apránként elpusztították úgy, hogy ez a szép ebfaj ma már egész nagy vidékekről teljesen eltűnt és ha csak egyes ebkedvelők fenn nem tartják, maholnap teljesen ki is hal. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. május 27.)

A komondor az egyik legismertebb magyar pásztorkutyafajta, amelyet mai formájában a legrégebben tenyésztettek ki. Nevének több magyarázata is van. Valószínűleg a kuman (kun) szóból származik, 1454-ben bukkant fel nyelvelméleteinkben, a Debreceni kódex 1519-ben már kutyanévként említi a kamondort vagy komondort. A szó a türk nyelvekben a kumanokhoz tartozást jelentette. ... (Forrás: Wikipédia)