Képaláírás: Petróleum-forrás.
Képek Bakuból.

Ismertető szöveg: A Fekete-tengert a Kaspi-tóval összekötő vasút már Tiflisből kiindulva egyhangú, kietlen vidéket szel át. Kopár sziklák közt halad a vonat; lassanként azok is elmaradoznak s végtelen síksággá tágul a szomorú táj. Itt már növényzet sincs; a helyett merő sót izzad ki a sivár talaj, mérhetetlen fehér sávokkal tarkítva a szurkos fekete földet.
Nehány karaván vonul erre, vagy arra. Sulyosan terhelt, magas hátú tevéit egykedvűen nógatja a hajcsár; - aztán, ha ez eltűnt előlünk, órákhoszszáig ismét nem látni élő lényt. A hűvös reggelt hirtelen emelkedő hőség váltja föl. Messze a láthatáron füstfelhő emelkedik, mely a vonat közeledtével egyre gyarapodik, míg végre egy roppant kiterjedésű gyártelep bontakozik ki a gomolygó füstből. Ez az úgynevezett Fekete-város, a petroleumtisztító berendezések óriási tömkelege, melyet tűzbiztonsági szempontból mintegy három kilométernyi puszta földterület választ el Baku-tól, a tulajdonképeni anyavárostól.
Hosszú kanyarulatban kerüli meg a vasút e külvárost s úgy tér be a bakui pályaudvarra. A Fekete-város déli forrósága és kiállhatatlan bűze majdnem elviselhetetlen s kimondhatatlanul jól esik az embernek, ha terhes utazása után a bakui vendégfogadó szellős verandáján üdülhet, honnan gyönyörű kilátás nyílik az alatta elterülő városra és a tengerre. De a naftabűz elől itt sincs menekülés. Levegő, ruházat, étel és ital, szóval minden naftaszagú, a mi igen kellemetlen annak, a ki nincs hozzá szokva.
Baku ázsiai jellegű város. Utczái szűkek és rondák. Lapos födelű házai kevés kivétellel keleti stilben épültek s legtöbbjük olyan, mint valami fehér, koczkaalakú bástya, mert az utczára néző falakon nincs ablak. A lakosság mohammedán s legnagyobb részt tatár. ...
Maga a város kevés látnivalót nyújt. Érdekes a régi tatárvár, mely részben még ép, s benne a hatszögletű terem, melyben a hajdani uralkodó khánok ültek törvényt, meg az úgynevezett leánytorony, a hová a hadjáratokban zsákmányul ejtett és rablánczra fűzött nőket zárták el. E toronynak csupán a tetején van világító nyilása. Továbbá még jó karban van a lapos kupolájú régi mecset is két minaretjével, honnan a muezzin most is, mint 600 esztendővel ezelőtt, buzgón híjja imára az igazhivőket napkeltekor és lementekor.
Legélénkebb képe van a kikötőnek. Rakpartjain a Káspi-tón innen és túl lakó népek tarka egyvelege sürög-forog furcsa viseletekben. ...
Bakutól mintegy 15 kilométernyire fekszik Balachani, a nafta-források környéke. Az oda vezető vasút mentén sűrű csőhálózat lepi el a sivár talajt. E csőhálózaton át óriás szivattyúk nyomják a földolajat a forrásokból a már említett Fekete-város hatalmas vasmedenczéibe. Ott aztán a tisztátalan anyagot hevítés, szűrés, hűtés, - szóval a tisztítás minden módján keresztül hajtják s mint különvált kerassint benzint, terpentint, stb. tiszta földolajokat csővezetéken át a vágányokon álló tartány-kocsikba bocsátják. A megtöltött kazánkocsik aztán a rendező pályaudvaron vonatokká összeállítva útnak indíttatnak.
Balachani ("forrás-város") óriási temetőhöz .hasonló. Roppant fekete obeliszkek merednek ég felé, sűrűn egymás mellett, mint megannyi komor síremlék. Ezen obeliszkek a források fölé épített magas faalkotmányok. A vonat csak lassan közeledik e veszedelmes helyhez. A pályatöltés mellett sűrű fekete tó, a nafta-tó terűl el lomhán, mozdulatlanul. Átható szagú tartalmát szakadatlanul szivattyúzzák a nélkül, hogy színtáján a legcsekélyebb apadás mutatkoznék. ... (Führinger Gusztáv hazánkfia, ki huzamosabb ideig tartózkodott a petróleum-forrásairól világhírű Bakuban, küldte be lapunk számára emez érdekes közleményt.) (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. junius 17.)