Ismertető szöveg: Tatabánya Bánhida városrészének legrégebbi temploma a Szent Mihály Római Katolikus Templom. Első ismert plébánosának nevét egy 1401-ben kelt oklevélben olvashatjuk. A XV. században Mátyás király építtetett kőtemplomot a Bánhidai reformátusok számára, ami a török háborúk alatt elpusztult. A háborús idők elmúltával Bánhida jelentősége ismét erősödik, vonzáskörzetébe tartozott Szőlős, Szentgyörgy, Kis- és Nagytagyos, Síkvölgy, Tardos, Tolna, Környe, Kömlőd, Somlód, Majk és Gesztes. Szent Mihály tiszteletére új templomot építenek 1742-ben, amit Fellner Jakab 1774-75-ös években átépít, minek következtében a román formavilág mellett jellegzetes barokk stílusjegyekkel gazdagodik az épület. Az ő munkája az 1775-ben épült földszintes, ötablakos plébániaház is. Ezt 1885-ben lebontják, és helyére gróf Eszterházy Miklós patronálásával, Feszty Adolf tervei alapján megépül a ma is látható neoromán imaház. Ennek néhány berendezési tárgya ma is fellelhető a templomban, melyek közül kiemelkedő jelentőségű a majki kamalduli Rendházból származó szószék és a fából kifaragott feszület, a hozzá tartozó faszobrokkal együtt. A szószéken a kamalduli remeték életéből láthatunk jeleneteket. A bejárati csarnokban két Maricelli festmény látható a XVIII. századból, ezek a Búcsú és Krisztus keresztelése. Az oltárkép Assissi Szent Ferencet ábrázolja. A templom és a plébániaház is műemléki védettséget élvez. (Forrás: tatabanya.varosom.h)