Ismertető szöveg: Pécsi székesegyház.
... Igen kivánatos, hogy a maga nemében, és régisége, nagysága és épsége tekintetében Magyarországon páratlan székes-egyház eredeti állapotába restauráltassék, azaz legalább a két régi lejárat újra megnyittassék; ez pedig annál inkább óhajtandó; mert annak falain oly domborműveknek része még megmaradt, melyek páratlanok hazánkban, sőt ily helyen másutt sem fordulnak elő. Legnagyobb becsük e reliefek typologiai jelentőségében áll, azaz oly előadásban, mely az ó-testamentom hason-mysticus értelmű jeleneteit összeköti ujtestamentomiakkal.
A középkorban erősen hitték, hogy az ujtestamentom eseményei nemcsak előre jósolva, hanem előkészitve (praeformata) voltak, hogy p. o. Jónásnak eltemettetése a czethalban Krisztusnak időzését a sírban, Jónásnak megszabadulása Krisztusnak feltámadását jelentette, mindkettőt előkészitette, előre jósolta. Innen támadt a szokás ily hasonértelmü két, sőt három eseményt egymás mellé ábrázolni, typologisálni; s igy lett a typologia a középkornak fő, egyházi rendszeres tudománya, valamint a laikusok fő, rendszeres tudománya a heraldika volt.
Ily typologicus összeállitást látunk a tévesen Péter sírjának nevezett, déli lejárásnak szabadon hagyott déli falrészén.
Itt a felső képen megjelenik a három keleti bölcs, igen naiv módon együtt egy, hanem díszes ágyban alva; a nekik megjelenő angyal nincsen meg, hanem helyette egy kardnak, még pedig görbének (!) végét látjuk; következik a bethlehemi gyermek-gyilkolás, melyet Herodes trónján ülve szemlél; s ezután jön a menekülés Egyptomba.
A megfelelő ó-testamentomi események ezek: a vak Sámson vezetőjével, épen ugy behunyt szemmel, mint az alvó keleti bölcsek; a madárfinak veszte, miután Sámson a fát kitépte, melyben fészkök volt, és Sámson szabadulása, midőn Gáza városnak, melybe zárva volt, kapuját kiakasztja, és magával elviszi, csak hogy a kapu itt nem kapu, hanem oszlop; az utolsó jelenetnek, melyben Sámson a philisteusok palotájának oszlopát összetöri, nincsen megfelelő ujtestamentomi esemény; sőt általán meg kell jegyezni, hogy Bertalan pécsi püspök épen nem tudományosan bánt el a typologiával; hiszen tudjuk, hogy tudományának elégtelensége miatt a pápa addig felfüggesztette hivatalától, mig a szükséges ismereteket magának meg nem szerzi.
Ezen Bertalan, a franczia születésü Jolantával, III. Béla második nejével, jött hazánkba, a clunyi zárda táján birtokos Brancedoniak családjából származott, és egyik testvére Clunyban főapát volt. Bertalan ezek szerint szobrászait onnan hozta, s igy a pécsi domborművek a burgundi iskolából valók. (Forrás: Henszlmann Imre: Magyarország ó-keresztyén, román és átmenet stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése)

A Pécs óvárosában található pécsi székesegyház (Pécsi Szent Péter és Szent Pál Székesegyház, nevezik vártemplomnak, székesegyháznak, bazilikának is), melyet Szent István király idejében alapítottak, több évszázad stílusjegyeit hordozza magán. Legjelentősebb átalakítása Pollack Mihály nevéhez fűződik. A dóm külseje néhány vonásban klasszicista lett, de zömében a gót stílusjegyek uralkodnak. Az 1882-1891 közti újabb átépítés során nyerte el a mai formáját. Az építész Schmidt Frigyes volt, akinek az volt az elképzelése, hogy a templomot neoromán stílusúvá alakítsák vissza. A dóm az UNESCO által világörökségnek nyilvánított ókeresztény sírkamrák közvetlen közelében helyezkedik el. A pécsi székesegyház az első templom az országban, amely a további romlás megakadályozására légkondicionáló berendezést is kapott.
A székesegyház "basilica minor" rangra emelkedett, amikor 1990-ben II. János Pál pápa pécsi látogatása során ellátogatott az épületbe. (Forrás: Wikipédia)