Képaláírás: St. Arnaud utolsó lovaglása.

Ismertető szöveg: ...St. Arnaud utolsó lovaglása bámulatos példája a törhetlen akaratnak. Tudjuk, hogy a tábornok már elindulásakor gyengélkedett, mindinkább betegedett a keleti expeditio legelső szakában, s a krimiai partokra történt kiszállás után rövid időn meghalt. ...
Az ütközet napján erős lázban szenvedett St. Arnaud, de az az erős akarat, melylyel hadi tervét olly meglepő sikerrel megkezdé, gyengesége daczára lóra ülteté őt, és vitte az almai ütközetbe, a hol tizenhárom órát töltött nyeregben. Eleinte minden gyám nélkül lovagolt, de lassanként annyira hanyatlott ereje, hogy két lovas vitézt kellé melléje rendelni a kik karonfogva tartották a nyeregben. Arczvonásain s egész alakján nagyon meglátszott, hogy kimondhatlanul szenved, de ő még sem hagyta el a csatamezőt, a miből azt lehet gyanitani, hogy ott óhajtott elesni, azonban nem akadt ollyan szánakozó muszka golyó, melly az ellenséges hadvezér óhajtását teljesitette volna. Ugy volt megirva a sors könyvében, hogy St. Arnaudnak betegágyon kell meghalnia.
Nagy hadvezér nem volt a tábornok, de hogy bátor, kemény katona volt, azt nem lehet tőle megtagadni, s utolsó lovaglása nem mindennapi tanuságot tesz arról. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1855. február 25.)