Normál kép: 1855_pix_Oldal_28_Kep_0001.jpg   Méret: 770x915 Színmélység: 24bit Felbontás: 299dpi
Nagy kép: 1855_pix_Oldal_28_Kep_0001_nagykep.jpg   Méret: 1551x1844 Színmélység: 24bit Felbontás: 299dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Charles, a párisi állatszeliditő küzdelme a fejedelmi tigrissel.

Ismertető szöveg: Charles M. párisi állatszeliditő.
Azt mondja a szentirás, hogy midőn Isten e világot megteremté, az egész föld és minden rajta levő állatok urává tette az első embert, a kinek olly szépen engedelmeskedett oroszlán, tigris, s egyéb mai világban fenevadnak nevezett állatok, miképen a pásztor-embernek az ö hüséges ebe. Ezen állitást gyakran láthatni kivált vidéki vendéglőkben képekkel ábrázolva, a holott Ádám és Éva kényelmesen sétálgat oroszlán, tigris, párducz, elefánt, óriás kigyó, krokodil, s egyéb efféle állatok között, mellyek mind alázatos jobbágyi meghunyászkodással térnek ki az ártatlan földi uralkodó pár utjából. Ezen magamegadás azonban ugy látszik tüstént megszünt a vadállatokban, mihelyt a tüzes pallosu angyal számüzte a bünbe esett párt földi paradicsomából; a mit onnan merünk következtetni, hogy a paradicsomi jelenettől fogva legutóbbi időkig sem festve, sem megirva nem jutott az emberek közé ollyan hagyomány, melly arról tanuskodnék, hogy itt vagy amott, igy meg ugy barátkoztak az emberek az ugynevezett fenevadakkal: arról azonban számtalan a példa és megirott eset, milly borzasztó kegyetlenséggel esnek az embernek kivált a tigrisek és hiénák, más az ő fajukhoz tartozó nagyobb rokon vadállatokkal egyetemben.
Vannak egyes kivételes esetekre vonatkozó jegyzetek az oroszlán emberkiméléséről, mellyek azonban vagy csudadolgok közé - mint a Dániel próféta története - vagy egyszerüen az adomák sorába tartoznak.
Az utóbbi századnak kivált innenső felében olly dolgok megkisérlésére vállalkoztak a korszak választott gyermekei, mellyek végrehajtásáért a pogány időkben talán istenitették, a vakság századában pedig mint ördöggel szövetkezett bűbájos gonoszokat, talán máglyán égették volna meg. E hallatlan vállalkozási, kisérleti hajlam, s kivitelre törekvő vakmerőségnek nagy része nemes, szellemdus, s az emberiség jóllétét czélzó szándékkal van párositva; más része pedig csupán bámultatási kivánságból, anyagi haszonból vagy lehetlennek tartott dolgok kivitelére törekvő ellenállhatlan ingerből származik.
A világszerte bámulatot s álmélkodást gerjesztő tünékeny jelenetek közé tartozik Charles M. párisi állatszeliditő, ki jelenleg Németország fővárosait látogatja meg hires állatseregletével (menagerie). Volt már Pesten is ollyan állatsereglet-tulajdonos, ki be mert menni az oroszlán kalitkájába; de ollyan ember még aligha volt a világon, ki ollyat bátorkodott volna cselekedni, a mit Charles mivel.
Bemegy ő rendesen szép finom gyolcs ingben, fekete mellényben és nadrágban, hajadon fővel, sorba a mint egymás után következnek a legvérszomjasabb fenevadak kalitkájába, kis lovagkorbácscsal, mellyet inkább játékszernek mint fegyvernek tekinthetni. Ott bent pedig egész hatalmaskodással mint valami, közönséges házi ebnek neki esik a borzasztó hiénának, mellynek annyira kedves eledele az emberhus, hogy felkeresi a temetőket, s kiássa sirjából a halottat, hogy husából kedvére lakozzék, és ugy elpántolja azzal a kis ostorral, hogy csak ugy ordit belé a vadállat, s végre is mint a kutyakomédiás betanitott ebei olly engedelmesen megtesz mindent, mit hatalmas gazdája parancsol neki, kinek mindenható fegyvere: páratlan bátorsága. Az oroszlánok ketreczében a földön heverésző s tompa mély hangon dörmögő állatfejedelmek közé heveredik, czibálja serényöket, vágja őket a kis ostorral, hogy csakugy csattog a bőrük, ha nem engedelmeskednek neki, dulakodik, tusakodik, birkózik velök, farkon fogva ide oda rángatja, akárhányszor a földhöz vágja, mikor már összevissza taszigálta czibálta őket, akkor neki megy a mérgesen dörmögő, szikrázó szemü oroszlánnak vagy tigrisnek, szétfesziti, a mint csak birja a száját, s a mi eddig soha nem látott vakmerőség, beteszi tulajdon hajadon fejét az előbb felingerelt fenevad szájába, mellynek irtóztatóan villogó fogai, ha összecsappannának, a nyaktilónál is gyorsabban elválasztanák törzsétől azt a vakmerő bátor fejet.
Mind ezen mutatványokat olly mindennapias bátorsággal, annyi természetes egyszerüséggel és biztonságérzettel hajtja végre Charles ur, hogy a nézőnek eszébe sem jut a koczkára tett életért remegni, csak bámul, csak álmélkodik a fölött, amit ha szemeivel nem látna, tán nem is lehetne vele elhitetni.
Mikor azután e mutatványok végeztével egy elefánt uzsonnázása, s az uzsonna mellett egy igen ügyes majom inaskodása és inasos dézmálásai felviditák a feszült figyelmü közönséget, s kezdik az oroszlánok, tigrisek, hiénák, kazuárok ketreczeibe beadogatni a nagy nyers husdarabokat, és ezekben felébredvén természetes vérszomjuk, irtóztató orditással és dühös haraggal neki esnek a benyujtott nyers husnak, s villogó, szemekkel csattogó fogakkal kezdik azt konczolni; akkor aggodalmas rémülettel forditja szemeit a néző a ketrecz vasrudjai felé, mintha meg akarna győződni, vajjon elég erősek-e, nem birja-e azokat széttörni a dühös fenevad, mellyet az imént Charles kénye kedve szerint tánczoltatott, s vele hempergett a ketrecz talaján.
A mult számunkban közlött kép azon helyzetben ábrázolja Charles-t, midőn a királytigris száját szétfesziti, hogy saját fejét beledughassa. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1855. junius 17.)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page