Képaláírás: Báró Jósika Julia.

Ismertető szöveg: Örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy ezuttal a magyar irónői kar egyik leghivatottabb, legszellemdúsabb tagjának arczképét is bemutassuk. Báró Jósika Julia, született Podmaniczky bárónő, mintegy 15 év óta második hitvese koszorus regényirónknak, b. Jósika Miklósnak s ennek jó és rosz napjaiban nemcsak hü követője, ki vele a számüzetés fájdalmait hiven megosztja, hanem szellemi fensőségre s lelki műveltségre nézve is méltó barátnéja, élettársa. Irodalmunk munkásai között egy idő óta igen sürüen találkozunk női nevekkel, s voltak, kik e körülményben a női hivatás eltévesztését, itt-ott hiuság, s nem mindig kifogástalan indokok hatását keresték. Nem vizsgáljuk ez állitás igazságát, de azt nem tagadhatjuk, hogy épen irodalmunk érdekében benső örömet érezünk, valahányszor oly tiszta sziv- és lélekmüveltséggel, igazán női gyöngédség- és szerénységgel, kedélynemességgel és elfogulatlan, emelkedett világnézettel találkozunk, minőt b. Jósika Julia eddig megjelent irodalmi müveiben tapasztaltunk. Hogy ily szellem és irány az irodalom által évtizedekig elhanyagolt hölgyvilágunkra csak jótékony hatásu lehet, egy perczig sem kételkedünk.
Jósika Juliának e jótékony hatását s magasabb czéljait eléggé tanusitják megjelent müvei, mint: "Éva" czimü két kötetes regénye; a fiatal olvasók számára irt "Közlések a külföldről" czimü elbeszélései s a "Nővilág" czimü hetilapban hosszabb ideig irt ép oly tanulságos, mint szellemdus divattudósitásai, miket a nagy világban jártas hölgy igen gyakran fűszerezett a társadalmi élet, a női nemesebb hivatás rajzaival, okos és bölcs útmutatásaival, tanácsaival. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1861. február 24.)

Jósika Júlia, családi nevén báró Jósika Miklósné báró Podmaniczky Júlia (Pest, 1813. - 1893. június 10. Drezda) írónő, Jósika Miklós író felesége.
Báró Podmaniczky Károly bányatanácsos és Noszticz-Jänkendorf Eliza leánya. Rangjához illő gondos nevelésben részesült. 1847-ben ment férjhez Jósika Miklóshoz. Az 1848. évi politikai viharok férjét is magukkal ragadták, végül vagyonától megfosztották és számkivetésbe kergették. Felesége követte férjét Drezdába, majd Brüsszelbe. Itt csipkekereskedést folytatott, emellett irodalommal is foglalkozott: németre fordította férje regényeit és magyar lapokba is dolgozott. A szerény háztartás megtakarított jövedelméből jól berendezett házat is vásárolt. Amikor férje orvosi javaslatra Drezdába költözött, oda is követte és élete végéig vele volt. Férjének halálakor (1865) rokonai unszolására sem tért haza, Drezdában hunyt el. Hamvaikat Jósika Sámuel hazaszállíttatta és a kolozsvári temetőben elhantoltatta.
Több Jósika-regényt fordított németre, maga is írt novellákat és néhány regényt, valamint németül költeményeket. A Nővilág című lap főmunkatársa volt, de más lapokban is jelentek meg cikkei, külföldről küldött divattudósításai. (Forrás: Wikipédia)