Képaláírás: Báró Ricasoli.

Ismertető szöveg: "Báró Ricasoli az, kit Viktor Emánuel azon kitünő megtiszteltetésben részesitett, hogy tanácsában Cavour gróf helyét foglalja el, mint olyan, ki jeles elmetehetségei és elismert képességeinél fogva a közvélemény által már régebben jelöltetett ki arra, hogy a dicsőült nagy államférfiuval Olaszország függetlensége és egysége nagy munkájában közremüködjék...
Köztudomás szerint Bettino Ricasoli, Toskana egyik legrégibb és legnemesebb családjainak ivadéka.
Javitásai a mezei-gazdászat terén, mint szintén irományai a szőlő, olaj- és eperfák helyes tenyésztési módjáról, még Firenzében alapiták meg a báró hirét. A párisi világkiállitáson Chianti boraiért érdempénzt és a becsületlegio keresztjét nyeré el. - Ő is azonban, mint Cavour, midőn nagyszerü vállalatok által öregbité saját örökölt birtokai értékét, és vagyonositá a földjein élő bérlő gazdákat, gondolataiban e reformokat az átalános előhaladással kapcsolá egybe. - Összeköttetései honának mind belföldön, mind számüzetésben élő férfiai legjobbjaival, nem kevéssé buzditák őt ernyedetlen munkálkodásra és a politikai tudományok különböző ágainak tanulmányozására.
Szabadelvü, de egyszersmind konservativ. - 1847-ben, mint Cavourt Károly Albertnél, ugy látjuk őt a toskanai nagyherczegnél egy emlékiratot benyujtani, melyben administrativ és municipalis intézményeket és a honi papságot illető reform-javaslatokat terjeszt elő; merész szavakkal irván le az utóbbiaknak tudatlanságát és retrograd hajlamait.
Emlékiratának nyilvánosságra tétele után rögtön kineveztetett mint gonfaloniere, Firenzében. Ez időpontban még bizott Olaszország akkori reformátori fejedelmeiben: Leopold és IX. Piusban; de szintén akkor Piemont kezdé figyelmét magára vonni, hova diplomatikai missioban küldetett Károly Albert személyéhez. - Innen azon meggyőződéssel tért vissza, hogy legnagyobb fontosságu dolog, fejedelmét az olasz nemzeti mozgalomba belesodorni." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1861. július 14.)