Képaláírás: Gömöry János, vasgyár-igazgató.

Ismertető szöveg: "A herczeg Coburg-féle gömöri vasgyárak jelenlegi igazgatója Gömöry János, egy, az ipar terén vállalkozási szellemmel biró felső-magyarországi régi család ivadéka. Született 1813-ban Csetneken, Gömörmegyében, hol nagyatyja s atyja rézhámorok és vasmüvek tulajdonosai voltak. A vasipar iránti vonzalom bizonyosan már korán fejlődhetett ki benne, mert bár iskolai tanulmányai folytán más életpályára készült, minden mást abban hagyott s a vasipar lőn határozott iránya egész tevékenyegének. Rozsnyó, Pozsony, Eperjes iskoláiban a gymnásiumi s jogi tanfolyamot, Magyar-Óvár intézetében a gazdaságot végzé ugyan, azonban midőn önállóan az élet terére lépett, e tanulmányait egyenként félretevé, s midőn 1842-ben a jelenlegi birtokos atyja, herczeg Coburg-Koháry Ferdinand gömöri vasgyára igazgatójának fontos állomásával megkinálta: bizva magy. életrevalóságában, kitartásában és tehetségében, s elhagyván addigi ügyvédi pályáját, az ajánlatot elfogadá. S bár szoros értelemben véve, e szakot tüzetesen nem tanulmányozá: hozott magával erélyt és administrativ tapintatot s az idő bebizonyitá, hogy e kiterjedt iparvállalatot jobb kezekre bizni nem lehetett volna. Mielőtt ez állást elfoglalta volna, az iskolai tanfolyamok bevégzése után, ügyvédi és gazdasági gyakorlatokkal foglalkozott. Joggyakorlaton volt Eperjesen idősb Pulszky Ferencznél, ki Coburg herczeg teljhatalmazottja volt s Rozsnyón Szontágh Lajosnál; később a herczeg költségén, gazdasági tapasztalások szerzése végett Németországot utazta be, s midőn haza érkezett, az akkor Rozsnyón fennállott herczegi jószágigazgatóságnál segéd lett.
...
Ezen felső-garanvölgyi vasgyárak, valamint a szintén Coburg herczeg birtokához tartozó szomszéd sztraczenai és káposztafalvi vasipartelepek valóban legnagyobb mértékben Gömöry Jánosnak köszönhetik felvirágzásukat, Azonban elismeréssel kell megemlitenünk, hogy az ő tevékenysége nem szoritkozott csupán a felügyelete alá bizott herczegi gyárakra; Gömöry János a hazai ipar terén szélesebb körökben is szerzett érdemeket. Mindenütt nyomaira akadunk munkásságának, hol ujabb időkben a magyar vasipar érdeke fönforgott." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1861. július 28.)