Képaláírás: Abdul Aziz, az uj török szultán.

Ismertető szöveg: Abdul-Aziz (Isztambul, 1830. február 9. - Isztambul, 1876. június 4.) oszmán szultán 1861-től 1876-ig (trónfosztották).
Abdul-Aziz 1830. február 9-én született II. Mahmud fiaként (és I. Abdul-Medzsid testvéreként).
Bátyja halála után, 1861-ben lépett trónra. A régi szokás ellenére nem ölette meg elődjének fiait, és abban is szakított az oszmán hagyománnyal, hogy azoknál sokkal fiatalabb fiát, Izzeddint szánta utódjául.
Uralkodóként nem igazolta a belé helyezett várakozásokat. Tanácsában és palotájában élesen szembenállottak egymással az ó-török és a nyugathoz hajló új-török párt; kormánya pedig angol, majd orosz befolyás alá került - anélkül, hogy a szultán iránytani bírta volna a politikát.[1] Nem nagyon avatkozott be a kormányzás dolgaiba, egyedüli elfoglaltsága az volt, hogy az államot egyre nagyobb adósságokba verte, ami végül is hihetetlenül nagy inflációhoz vezetett.
1867-es Párizsba utazása nem a reformok kezdetét jelezte - mint remélték -, hanem a szultán tékozlási hajlamának erősödése még jobban elősegítette az állam pénzügyi helyzetének romlását. Emellett sem a közigazgatás, sem a keresztények és a mohamedánok között való viszony nem javult. Az állam pedig egy idő után már nem bírta fizetni adósságainak kamatait és a helyzet egyre veszedelmesebb lett, mivel még - az Abdul-Aziz által jelentős támogatásban részesített - hadsereg és tengerészet terén is csak külső eredmények mutatkoztak.
Az 1868-as krétai, majd az 1875-ös boszniai és hercegovinai lázadás világosan mutatta a birodalom gyöngeségét. Mindenütt anarchia volt, a szultán pedig egészen Ignatyevnek, az orosz követnek befolyása alá került.
A török hazafias párt csak a szultán bukásában látta a helyzet megoldását, és miután a szofták felkelése 1876. május 11-én új kormány kinevezésére bírta Azizt, maguk a kormány fejei kényszerítették lemondásra a szultánt május 30-án. A birodalom élére öccsét, Murádot kiáltották ki utódjául.
A szerencsétlen Abdul-Aziz néhány nap múlva, június 4-én - mint akkor állították - maga vetett véget életének[1]: felvágta az ereit.[2] Öt évvel később Midhát és Nuri pasákat a volt szultánon elkövetett gyilkosság vádjával halálra ítélték, de nem kivégzésük helyett Arábiába száműzték csak őket.
Abdul-Aziz halálakor 46 éves volt. (Forrás: Wikipédia)