Képaláírás: Szabó János.

Ismertető szöveg: "Kászon-Ujfalvi Szabó János, született székely szüléktől Marosszéknek Köszvényes nevü falvában, 1767. jan. 27. Atyja Szabó József, kántor ugyanott, anyja László Ágnes volt. Tanulmányait a szülőföldjéhez közel eső Mikházán kezdette, a ferencziek zárdaiskolájában; a gymn. osztályokat Marosvásárhelyt, a bölcsészetieket Kolozsvárt végezte. Papságra lépvén, őt gr. Batthyányi Ignácz püspök 1786-ban Pestre a központi papnöveldébe küldötte. Erdélyi leveleiben Kazinczy is ugy emliti Szabó Jánost, mint nagytekintetü embert, ki Daykával együtt neveltetett a pesti seminariumban s Daykát szerette. A hittudományi öt éves tanfolyam bevégeztével egyházmegyéjébe visszatérvén, áldorrá szenteltetett 1791. jan. 2-án s legott Tövisen és Marosvásárhelyt, majd 1793-ban Kolozsvárt működött, mint segédlelkész, de a következő (1794.) évben már, mint a hittudományok tanára, lépett tanszékre a püspöki papnöveldében. Gr. Eszterházy János 1796-ban őt Dénes és László fiainak nevelésével bizta meg. 1809-ben iskolás-kanonok s plébános Gyula-Fehérvárott; 1813-ban kolozsvári plébános és kolos-dobokai főesperes; 1815-ben mesterkanonok; 1819-ben a b. Szűz kolos-monostori apátja, kir. tanácsos és főkormányszéki előadó; 1822-ben székesegyházi főesperes; 1825-ben őrkanonok; 1826-ban pedig olvasó-kanonok lett. Saját kérelmére 1847-ben főkormányszéki hivatalától fölmentetvén, évi ötszáz forint dijjal nyugalmaztatott s 1848-ban a Leopoldrend kis keresztjével diszittetett fel. A hon zivataros napjai élte alkonyán csendes magányában lelték. A beállott gyász-évtized alatt az Ur szent hajléka s buzgón gyakorlott keresztyén ájtatoskodása volt lelkének egyedüli élménye. Igy lelte őt megtört korának végső elgyengülésében a halál szelid angyala.
Elhunyt életkorának kilenczvenkettedik, áldorságának hatvanhetedik évében." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1861. november 17.)