Képaláírás: Buják vára.

Ismertető szöveg: "...A bujákivár, melyet képünk ábrázol, Nógrádmegye délnyugati részén, erdők- és völgyektől környezve magas hegyen fekszik. Elnevezését többen bujik igétől származtatják, és pedig két okból, először mivel a vár hegyek és erdők közt mintegy elrejtve, elbujtatva van; másodszor pedig mivel a vár egykori ura kegyetlen ember lévén, mennydörgő haragja elöl mindenki iparkodott elbujni s igy lett a vár is Bujákká elnevezve. Azonban ez mesebeszédnek látszik.
Egyik nevezetessége e várnak a még most is látható ugynevezett feneketlen kut, mely mintegy 80 - 100 ölnyi mélységre volt a sziklákban kivágva és mely a félórányi távolságra eső Buják faluban levő forrással volt összekötve. E kútról regélik, hogy midőn a vár egyik felügyelője leányát férjhez menni kényszeritette volna, a leánya kutba ugrott s minden sérelem nélkül az emlitett forrásnál jött ki.
Tulajdonképeni alapitója nem tudatik, annyi bizonyos, hogy a Báthory-család birtokában volt egész 1552-ik évig, és e család egyik tagja Báthory Endre 1550. körül a várat erős bástyákkal nagyobbitotta meg. Rendesen 50 lovas és 150 gyalog katona lakta azt, kikre a vár őrizete bizva volt.
1552-ben a török több várat elfoglalván, Ali basa Bujákvárát is ostrom alá vette. A vár felügyelője ez időben Kéresy Márton volt. Az ostromot eleinte a várbeliek tüzesen visszaverték, mig csakhamar félelem fogta el őket és a várat vezérökkel együtt titkon odahagyák. A törökök azonban utánok indultak s az egész csapatot leölték, Kéressy Mártont pedig fogságba hurczolták.
Bujákvára ezután 1593-ik évig maradt a török járom alatt, mig az emlitett évben Tiefenbach Kristóf és Pálffy Miklós által viszszaszereztetett s ezután 70 esztendeig birták a magyarok.
1663-ban Buják ismét a törökök birtokába esett és felügyelete Hasszán agára bizatott. A magyarok azonban, kik a közel levő várakban voltak, csellel arra birták Hasszán agát, hogy a várat szabadon bocsátás mellett feladja. De a törökök alig vonultak ki a várból, Csecse mellett a magyarok megtámadták őket, gondolván, hogy ezáltal az elrabolt kincsek birtokába juthatnak.
Ez, Murtuzan agát, az akkori hatvani basát, boszura hítta fel s fél év múlva 3000 fegyveressel a bujáki vár falai alatt termett. Berczely Jánost, a vár akkori kormányzóját, azonnal a feladásra szólitotta fel, szabad kimenetelt igérvén neki. Ez felszólitását, minthogy csak negyvenheten voltak mindösszesen a várban, elfogadta. Alig léptek ki azonban a kapukon, midőn a törökök által megrohanva egy szálig felkonezoltattak.
Murtuzan aga, nehogy még vele is hasonló módon bánjanak, már másnap virradóra tovább ment onnan, a várat pedig kipusztitván, felgyujtatta. S azóta a büszke várnak csak omladékai vannak, álmodozva hajdani dicsősége és győzelmei felett. - Kormos falait a repkény diszesiti." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1861. december 15.)