Képaláírás: Velencze.

Ismertető szöveg: Azt mondják, hogy a ki dolgait roszul intézte, tízre épített. íme e roppant város, mellynek látképét előttünk látjuk, hatalmasan meg-czáfolta e példabeszédet. Az emberi szorgalom még a vízre is hatalmasan épít. Velencze városának tulajdonképen a mi ős apánk Attila adott léteit, ollyan formán, hogy mikor ö megjelentOlaszországban, a rémült lakosok szűknek találták a földet s a mindent legyőző kunok elöl a tengerre futottak, ott a tenger apró zátonyaira építenek menedéket, - a vízbe vert karók fölé, s e menedékből támadt azután a hatalmas velenczei köztársaság, melynek gazdagsága és hadi ereje bármely országéval vetekedett. Velencze utczáin kocsik helyett csónakok hordják a járókelőket, mert az utakat ott a tenger képezi. 450 köhid vezet a csatornákon keresztül, mik 15,000 épület és palota oldalait mossák. E pompás paloták között legkitűnőbbek a Szent-Márk temploma, melynek magas tornyába fel lehet lovagolni, a Dogé (dózse) palotája , s az állambörtön, hírhedett ólomtetőjével. Lakosai száma 140 ezer, kik közt 20 ezer koldus (hajdan a gazdagok száma tett annyit). Fény korában Velenczét a választott dózse (herczeg) kormányozta, ki azonban maga is függött egy hatalmas és titokteljes tanácstól, melyet tizek tanácsának hivtak. Amerika feltalálása s az afrikai partok körülhajózása azonban elvoná Velenczétől a kereskedelmi túlnyomosságot s attól fogva hanyatlani kezde. A franczia háború megfosztá önállóságától, s a békekötés Ausztria tartományává tette. Velencze népessége nem bir ugyan már azon élettel, mellyel az aranykönyv és sohajhidak idejében, de városának regényes szépsége még most is felkölti a költök ábrándjait. (Forrás: Vasárnapi Ujság 1856. mártius 30.)