Képaláírás: Miklósffy-kápolna Esztergomban.

Ismertető szöveg: A Miklósffy-kápolna a szentgyörgymezei temetőben álló ravatalozókápolna Esztergomban, a Szent György plébánia területén. A klasszicista stílusban épült, műemlék kápolna temető keleti (Bátori Schulcz Bódog utcai) bejáratától nem messze, szabadon áll. Téglalap alaprajzú, egyhajós, egyenes szentélyzáródású épület. A hajó sátortetővel fedett, de a kápolna hátsó részén álló szentélye nyeregtetős. A bejáratához lépcsősor vezet fel. A főhomlokzatot két-két pilaszter díszíti tetején timpanon, felette a kápolna huszártornya áll, ami félgömb formában végződik tetején kettős keressztel. A bejárat feletti kőtábla emlékezik meg az építtetőről, az alábbi felirattal: "A felfeszített Üdvözítőnek ditsőségére, a fájdalmas Isten anyjának tiszteletére és el-felejthetetlen drága jó szülői áldott hamvainak háládatos emlékezetére építette Csik-Vatsartsi Miklósffy András 1835 évben." A szerény oltár vörös mészkőből készült, fölötte félkör alakú ablak. Az épület déli oldalán emléktábla emlékezik meg Somogyi Károly esztergomi kanonokról, akit végakarata szerint a szentgyörgymezei temetőben helyeztek végső nyugalomra. Az ő könyvfelajánlásából jöhetett létre a mai, szegedi Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár.

Esztergom (németül: Gran, szlovákul: Ostrihom, törökül: Estergon) fejlett iparú iskola- és kikötőváros Komárom-Esztergom megyében, az Esztergomi járásban. Érseki és a tatárjárásig királyi székhely. Marcus Aurelius ezen a környéken írta az Elmélkedések 12. kötetét. Itt alakult meg 1881-ben a Magyar Vöröskereszt, 2012-ig pedig a város volt az Alkotmánybíróság székhelye. (Forrás: Wikipédia)