Képaláírás: Gyulai várkastély
Ismertető szöveg: E kastélya várudvar
nyugati részén
szolgáló trivial danái fülhasitö lármája közben surolgatju a seres
kancsókat; - a nagy terem, hol 300 év előtt Keledi István, Zichy
György, Serényi Miklós, a kora ifjúságban hős halállal kimúlt ösi
Gáspár stb. Pertaf basa 40,000-nyi vivó hada ellen a 2600-ra alig
menő várörséggel eszközlendö éjji kirohanásokon tanakodtak,most
apró szobácskákra szakgatva paródiája a régi nagyságnak, büszkeségnek
- Nagyot sóhajt illyenkor a múltban élő magyar ember,
s kárhoztatja magában Kerecsényit, - miért nem tudott e várnak
hős Zrínyije lenni, dúlatta volna e várat egészen rommá, temette
volna magát, s társait a romok alá inkább, mint e hősien harczolt
várőrséget a szavát tartani nem szokott török által felkonczoltatni
engedje, s magát a hegyes szegekkel bevert hordó-, vagy selyemzsineg
általi dicstelen halálnak adja. - A képen látszó magas
bástya meglehetősen ép, jelenleg magtárul használtatik; - avar
sánczai s a körül folyó mély árok. mellyben a fehér Körös beszakítható
volt, még megvannak, s mutatják az ősi vár eredeti kiterjedését,
fíihari.
áll, jól rendezett s elég tisztán tartott angol kert környezi, benne a
fehérKörös egy ága szigetet alkot, hol egy regényes helyen levő kút
a legjobb ivó vizet adja Gyulának; a tágas üvegházba a derék öreg
kertész több üveg alá valót is rakhatna; - e kert mellett van a
vadas kert, mellynek gyönyörű vadgesztenye s száz éves kőrösfái
árnyában pár év előtt számos dámvad tanyázott. - most már a
csorda nagyobb része lelövetett, - e vadas kert mellett van az igen
szép és derék lovagló iskola. - Az ös várnak meglevő maradványa
kis részét teheti az eredetinek, s ugy látszik, hogy a belső vár maradt
meg az enyészettől; -- néhány év előtt a békesmegyei fegyenezek
egy része itt őriztetett s ez lehetett oka. hogy a nagy istálló
a vár s kastély közé emeltetett; - most sörházzá alakult Kerecsényi
László hajdani büszke laka, külfalain meglátszanak a
török ágyúk pusztító nyomai, sok kisebb-nagyobb golyó a falba
vakolva rozsdádzik, de tömör - egy öl szélességű falai még
sokáig daczolhatnak a legkitartóbb ellenséggel - az idővel.
(Forrás: Vasárnapi Ujság 1856. november 23.)
|