Képaláírás: Latin neve: Butomus umbellatus. Virágban végződő, hengeres, egyenes szára akár két méterrel is a víz fölé emelkedhet. Levelei szálasak, szélük fűrészes tapintású, háromszög keresztmetszetűek, a szárhoz levélhüvellyel csatlakoznak. Virágai szárvégi álernyőt alkotnak. A szirmok fehér színűek, halványrózsaszín erezettel, a virágok közepe vörösesbarna, rózsaszín. Termése tüsző. A magok levegőt tartalmaznak, így a vízen úszva terjednek. Magján kívül kúszó gyöktörzsével is terjed.

Ismertető szöveg: A virágkáka a virágkákafélék (Butomaceae) családjának egyetlen faja. A virágkákafélék a hídőrvirágúak rendjének (Alismatales) egyik monotipikus - azaz egyfajú - családja. A virágkáka anatómiai sajátosságai: földalatti kúszó gyöktörzse keményítőben igen gazdag; leveleik hosszúak (akár 1 m), keskenyek (1 cm), háromélűek és tőállók; a virágok álernyős virágzatba tömörülnek (ez legfeljebb 30 virágból áll), magas virágzati tengelyen ülnek (2 m), minden virágnak 6 rózsaszínű lepellevélből álló takarórendszere van; a porzótáj 9 porzót tartalmaz, melyből hat a külső, 3 a belső porzókörbe tartozik; a termőtáj 6 termőlevél részleges összenövéséből alakult, a magházból fejlődő termés ún. tüszőcsokor, melyen 3 lepellevél is marad. A virágkáka hazánkban a mocsaras, lápos területeken igen elterjedt faj, a mocsári növényzet egyik legszebb faja. Keményítőben gazdag gyöktörzsét korábban gyűjtötték (régies magyar nevei: elecs, alacs, elecske). A gyöktörzseket hamuban sütötték meg. (Forrás: Wikipédia)