Képaláírás: Balatonvidéki képek : Kisfaludy Sándor sírja Sümegben

Ismertető szöveg: "Nem is tudná azt meg senki, hogy ki fekszik ottan, ha egy sirnyomnyira onnan egy másik elsimult halom előtt egy rozzant bálványt a nem állna, mellyre rozsdás vaslemez van szegezve : e kopott lapon olvasható valami búskomoly versezet, becsületes jó­ akarat szüleménye : ez tudatja velünk, hogy kik feküsznek ottan Magyarország legkedvesebb költője körül? A pókok ollyan szépen bekötötték szőnyegeikkel azt a sírver­set; én leszedtem azokat az emléklapról : gondoltam, nekem is jól fog esni, ha egyszer valami érzékeny poéta odavetödik hozzám s leszedi fejfámról a pókhálót, ha ugyan lesz fejfám. Itt e sir oldaláról nézve rajzoltam le Sümeget, melly tán szebb volna a túlsó feléről tekintve; de én nem tehetek róla, ha Kisfaludy sírja a legnevezetesebb pont benne. A pókhálót pedig tárczámba rejtettem és magammal hoztam. Mi az ember? gondolkozz?" (Forrás: Vasárnapi Ujság 5. évf. 22. sz. (1858. május 30.))

Kisfaludy semmi kedvet nem érzett a jogászkodásra, s azon év tavaszán katonának állt be az Erdélyben állomásozó Lipót-huszárezredbe. 1793. január 5-én kinevezték a testőrséghez Zala vármegye részéről. Bécsben a tanulmányai mellett a szórakozásból s a víg életből is kivette részét. Franciául és olaszul tanult. Volt egy olasz ideálja is: Salvatore Vigano, a balett reformátorának neje; nagy szenvedéllyel olvasgatta a világirodalom remekeit; rajzolt, zenélt, képtárakat, színházakat látogatott és ismeretséget kötött Bécs íróival és művészi nevezetességeivel, valamint az ott lakó magyar írókkal: Göröggel, Kerekessel, Sándor Istvánnal, Péteri Takáts Józseffel és Batsányi Jánossal. Martinovics Ignác apát mindent elkövetett, hogy őt társaságába vonhassa; de Kisfaludy folyton idegenkedett tőle, míg végre engedve sokszori kérésének, zenés estélyei egyikére csakugyan elígérkezett, de Martinovicsot ugyanaz nap elfogták. Forrás:wikipedia