Képaláírás: I. Napóleon sírja Parisban a rokkantak egyházában

Ismertető szöveg: "Napóleon temetkezési helye a rokkantak épületének egyházához van csatolva, de külön, fényes bejárattal bir. Ez korántsem valamelly kisszerű építmény. Az új kúp vetélytársa a mellette álló régi nagynak s 200 láb ma­gasra emelkedik. Széles márvány lépcsőzeten juthatni a pompás főbejáraton át az emelkedettebb csarnokba, mellynek egészen derült, világos és világias kinézése természetesen ellentétben áll komoly czélu rendeltetésével. Négy roppant oszlopzat tartja a boltozatot s négy kápolnát képez, mellyek kettejét Vauban és Turenne emléke disziti. A belépő hasztalan ke­resi szemeivel a császár sirját, sőt megütközik, a csarnok közepén álló s szé­pen diszitett magas márvány mellvédfal látásán, melly mintha valamelly vizmedenczét venne körül. Egy nagyszerű műemlék helyett tahin csak nem fog itt halastóra találni. E furcsa Ötlete azonban csakhamar elenyészik, mi helyt a mellvédfalhoz közeledik. Ez egy fölül nyilt sircsarnokot vagy föld alatt levő kápolnát vesz körül. Ez a sir befogadására rendelt hely. " Forrás: (Vasárnapi Ujság, 5. évf. 33. sz. (1858. augusztus 15.))

A pápával kötött konkordátuma, valamint közigazgatási, katonai, oktatási és jogi reformjai döntő hatást gyakoroltak a francia társadalom fejlődésére. Seregei alig több mint egy évtized alatt majdnem minden európai ország ellen harcoltak, gyakran egyidejűleg, és Franciaország uralma alá vonták a kontinentális Európa nagy részét, hódítás vagy szövetség által. Sikereinek sorát a katasztrofális oroszországi invázió törte meg. Az ezt követő lipcsei vereség után 1814-ben a szövetséges hadseregek betörtek Franciaország területére, lemondásra kényszerítve Napóleont. Elba szigetére száműzték, de a következő évben visszatért, és száz napra újra magához ragadta a hatalmat. 1815. június 18-án a waterlooi csatában végső vereséget szenvedett. (Forrás:wikipedia)