Képaláírás: Halottak napján

Ismertető szöveg: A halottak napja (latinul Commemoratio omnium Fidelium Defunctorum) keresztény ünnep. A katolikusok november 2-án tartják, ekkléziológialag a szenvedő Egyház (ecclesia patiens) ünnepe, a Mindenszentek főünnepet követő ünnepnap. Ezen a napon sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját. Magyarországon a halottak napja fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából - általános felekezetektől független - az elhunytakról való megemlékezés napjává. (Forrás: Wikipédia)

"Estére fordulván az idő, Miklóe és Benedek a Duna jegén átjővének. Utjokban,sok mindenféléről beszélgetvén, az idősebb testvér monda : Épen a legjobb időben esik ez a kis mulatság alispán bácsinál. A napokban lettél te is nagykorúvá, s eljött az ideje, hogy átadjuk bátyánknak a levelet, mi édesatyánkról maradt ránk, s mit anyánk haldokló ágyában bízott ránk. Megvallom, kíváncsi vagyok rá, mi lehet e levélben. Nem minden­ napi dolog az illyen. Atyánk mintegy megjövendöli saját halála napját, azután levelet irt, lepecsételé, s átadta örököseinek, hogy ezek azt Gedeon Lőrincz bátyánknakadják. de csak akkor, ha mindketten nagykorúvá lettünk. Bátyánk korábban bekövetkezhető halálának esetére pedig a levelet feltöretlenül a tűzbe kellett volna vetnünk. Hiszed-e, hogy el tudnám találni e levél tartalmát? Kíváncsi volnék rá hallani. Meglásd, hogy igazat mondtam. Atyánk sejtette, hogy halála után bátyánk magára vállalja neveltetésünket, s most e levéllel, mintegy a más világról, megakarja köszönni. Bátyánk megérdemlené : ő mindkettőnknek jótevője; nála nélkül, Isten tudja, mi lett volna belőlünk. Ezalatt Gedeon Lőrincz téns viczispán uram nagyban tevé készületeit a fényes vigalomra. Hü legénye, Ferencz, épen most végzé be ura tisztes haj fonadékának rendezését, s miután az öreg ur arczát és haját rizsporral jól behintette, felvette aranyzsinóros mentéjét, mi ugyan meglehetősen elütött bajusztalan arczának külföldies kifejezésétől. " Forrás: (Vasárnapi Ujság,5. évf. 44. sz. (1858. október 31.))