Képaláírás: Tinódi Sebestyén

Ismertető szöveg: "Magyar őseink is, valamint egyéb ázsiai faj, a zene és énekkedvelő népek közé tar­toztak. Ünnepélyek, lakomák alkalmával, táborban s az áldozatoknál, valamint a társas­ élet ezer örömeiben, sip és hegedű, czitera és ének nem hiányzottak soha. A bajnokok hőstetteit énekekben éltették a dalnokok, Hlyekkel élesztek a hadfiak harczi tüzét, s ütkö­zet kezdésekor az egész hadtest utánok énekelt. Még a családi gyász is énekkel járt; az elhunytak dicséretét gyászdalok foglalták magukban. Ezen ősmagyar énekvilágban legnagyobb szerepet a történetiénekek játszottak, mellyek a harczias magyarnak nevezetesb, vagy a szivet inkább megkapó élet-eseményeit tárgyalták, s eleinte a nemzeti történetírás helyét pótolták. Ezen dalolási szellem végig leng nemcsak az Árpádvezérek korán, de királyaink országlási idején is, miként ezt, ha értekezést akarnánk írni, időszakonként világosan kimutathatnók. " (Forrás: Vasárnapi Ujság,6. évf. 1. sz. (1859. január 2.))

1541-ig Török Bálint szigetvári udvarában élt, művei szerint nagy megbecsülésben. Buda eleste és ura fogságba esése fordulópontot jelentett életében. Ekkor lett politikai költővé. Énekeiben ettől kezdve az egyetértést és a török elleni elszánt küzdelem szükségességét hangoztatta. Néhány évig még ezen a vidéken élt, majd mikor a törökök egyre nagyobb területet foglaltak el a Dunántúlon, Kassán telepedett le. Itt családot alapított és innen járta az országgyűlések, ütközetek színhelyeit, majd tapasztalatait versekbe szedve írta meg. Énekeihez dallamokat is szerzett és lanttal kísérve, mikor tehette elő is adta őket. A vitézek gyakran csak az ő énekeiből értesülhettek hitelesen a távolabbi országrészek egy-egy nevezetes eseményéről. Felismerte ennek jelentőségét Nádasdy Tamás nádor is, aki 1545-ben a nagyszombati országgyűlésen találkozott Tinódival és ettől kezdve pártfogásába vette a lantos krónikást. (Forrás: Wikipédia)