Képaláírás: Felső-vasmegyei képek : III. Borostyánkő

Ismertető szöveg: "A városka fölött emelkedik büszkén a még jó karban levő vár­kastély, 1933.5 lábnyira a tenger szine felett, kék foszlányból álló sziklán, melly északkeletnek meredeken húzódik a mély völgybe, mellyben már század őta léteznek réz-, kéns gáliczkö-bányák. Ne­vezetes még a kigyókőtörés is. Maga a vár tökéletesen lakható álla­potban van, udvara gyönyörű kertté van átalakítva; fegyvertárában nagymennyiségű régi fegyver s öltözék találtatik." Forrás: (Vasárnapi Ujság 6. évf. 4. sz. (1859. január 23.))

Az őskorban a szerpentinkő lelőhelye volt. A könnyen megmunkálható, zöld ásványból a falu kőfaragói ma is készítenek dísztárgyakat és ékszereket. Réz- és kénbánya is volt a falu határában. A bronzkor legértékesebb lelete egy az i. e. 1500 körüli időből származó bronzfibula. A közelben vaskori halomsírok is találhatók. Az ókortól kezdve, a Balti-tengertől Rómáig húzódó Borostyánút fontos állomása. Területén a 12. századtól már bizonyosan folyt bányászat. Kezdetben vasércet, később ként, rezet, ezüstöt és aranyat is bányásztak itt. A bányászat csak a 19. század elején szűnt meg itt.A települést 1249-ben említi először oklevél. Vára a gyepűk felszámolása után, a 13. század elején épült királyi várként. 1231-ben Frigyes osztrák herceg foglalta el, 1235-ben IV. Béla serege Geregye Pál országbíró vezetésével visszaszerezte. A tatárjárás után a Németújvári grófok tulajdonába került. 1285-ben Albert osztrák herceg súlyos vereséget szenvedett a vár alatt, négy évvel később azonban sikerült bevennie. A magyar királyok és az osztrák hercegek között váltakozó szerencsével folyt a harc a vár birtoklásáért. A Kanizsaiak 1388-ban Zsigmond királytól zálogba kapták a borostyánkői birtokot, melyet ekkor "Porostyán" alakban említenek. 1392-ben a tulajdonjogát is megszerezték. 1491-től 1647-ig Ausztriához tartozott, 1602-ben vásártartási jogot kapott. (Forrás:wikipedia)