Képaláírás: Felső-vasmegyei képek: Szombathely

Ismertető szöveg: "Szombathely nem szabad királyi, hanem csak szabad püspöki mezőváros volt ugyan, mégis mind épületei csínjára és szépsé­gére, mind kiváltságaira nézve, mellyekkel régibb századok óta dicsekszik, alig állott a kir. városoknak valamellyike mögött.E szabadalmaikat a jó polgárok többnyire II. János győri püspöktől vették 1407-ben, mellyeket 1525 ben Felsö-Szelestei Goszton V. János, győri püspök, s utóda Paksy Balázs 1526-ban; valamint I. Ferdinánd 1534-ben, II. Miksa 1567-ben és Rudolf 1578-ban megerősítettek. Miután pedig Szombathelyt a törökök, tatárok és Bocskay hajdúi elpusztították s lakóinak nagy részét legyilkolták vagy rab­ságra hurczolták a fenmaradtak szabadság és egyéb kivált­sági okmányaikat biztonság végett a német-újvári várba helyez­ték el; de ez is lángok áldozatává lön s vele az okmányok is, miért Napragy Demeter, győri püspök, a város régi szabadalmait uj ok­mánynyal biztositá 1607-ben, mellyet II. Mátyás király 1610-ben meg is erősített, II. Ferdinánd pedig ujabb kiváltságokkkal bő­vített. ." Forrás: (Vasárnapi Ujság,6. évf. 9. sz. (1859. február 27.))

Szombathely területe ősidők óta lakott, amit az itt előkerült kő- és csonteszközök is bizonyítanak. A város területének a Pannónián átvezető fő kereskedelmi útvonal, a Borostyánút melletti fekvése arra ösztönözte a rómaiakat, hogy itt előbb ló- és kocsiváltó helyet, majd várost létesítsenek. Kr. u. 43-ban Claudius császár colonia rangra emelte Colonia Claudia Sabariensum (Savariaiak claudiusi kolóniája) néven. A név alakja az évszázadok során Sabaria-ra változott. A város Felső-Pannónia (Pannonia Superior) vallási központja lett, palotája, fürdője, amfiteátruma épült. Savaria központi szerepének köszönhetően több római császárt is vendégül látott falai között.Vélhetően az itteni keresztények elrettentését szolgálta Szent Quirinus sisciai püspök kivégzése, akit itt dobtak a megáradt Sibaris-patakba, malomkővel a nyakában. Itt szenvedett vértanúhalált két társával Szent Rutilus, Szent Iréneusz és sok más keresztény, akiknek nevét nem jegyezte fel a történelem. (Forrás:wikipedia)