Képaláírás: Nagy Ignácz

Ismertető szöveg: Megfeszített szorgalma s éjet-napot egybetevö lankadatlan munkássága egészségét legjobb korában aláásták s tönkre tették. Hosszas betegeskedés után meghalt 1854 márczius 19-én, 43 éves korában. Külsejét illetőleg középtermetű, gyenge egészségű s testal­katú férfiú volt, nem igen vonzó kifejezési! arczához szokni kellett, hogy rajta az ember gyakoribb érintkezés után az emel­kedett lélek cs tiszta kedély vonásait föllelhesse; hanem egyszer megismerve, tiszta jelleme, elmés és kedves társalgása számára őszinte becsülést s kedveltségét biztosítottak. Magán egyénisé­gére nézve békés, csendes temészetü, ember volt, kiből senki sem nézte volna ki a satyrának azon metsző élét, melly egész irodalmi működésén s főleg hirharangozói polémiáin keresztül húzódik. A fáradhatlan hü munkás időelötti halálát joggal sajnálhatja, az irodalom, és nemzeti nyelv minden igaz barátja. Forrás: (Vasárnapi Ujság,6. évf. 10. sz. (1859. márczius 6.)

A Magyar Tudományos Akadémia 1840. szeptember 5-én választotta levelező tagjai sorába; a Kisfaludy Társaság tagja lett 1842. jan. 22., a társaság egyszersmind segédtitkárrá és pénztárnokká is megválasztotta, mely hivatalait 1845-ig viselte. A Nemzeti Színház drámabiráló választmányának is tagja volt. 1849 elején Budán maradt és a Pesti Hirlapnak volt levelezője, de a lap még jan. végén betiltatott. Ezután többnyire betegeskedve töltötte idejét, mígnem a májusi ostrom elől Soroksárra vonult és csak októberben költözött vissza Pestre; ekkor, mint nem kompromittált egyén, hírlapkiadási engedélyért folyamodott, azt meg is nyerte s a Hölgyfutár című szépirodalmi napilapot november 15-én meg is indította. Már ekkor ritkán hagyta el lakását, azonban míg betegsége, a hátgerincsorvadás, engedte, megszokott színházlátogatását folytatta. (Forrás: wikipedia)