Normál kép: 133-144_pix_oldal_3_kep_0001.jpg   Méret: 770x524 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Nagy kép: 133-144_pix_oldal_3_kep_0001_nagykep.jpg   Méret: 1732x1179 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: A mákony (ópium) élvezése Chinában

Ismertető szöveg: "Az első mód tulnyomólag a mahomed vallású népeknél divatozik, mint Törökországban, Perzsiában, a második mód a keresztények közt van szo­kásban, a harmadik mód Chinában s a keletindiai szigeteken otthonos. A chinai az ópiumot a pipázásra előkészíti az által, hogy vízbe áztatja, kiveendő abból minden oldható részt, mi által az súlyának legalább is felét elveszti, ez oldatból a vizet a tűzön elpárologtatja s a hátramaradt száraz mákonyt apró labdacsokká görabölygeti. Egy szemet ebből aztán, kis érez, legtöbbnyire ezüst pipába tesz, meggyújtja, s abból néhány apró vagy egy hosszú szippantást tesz, s a füatöt aztán orrlyukain avagy fülein ereszti ki. Ezt annyiszor ismétli, mig nem látja, hogy már eleget vett magához. Singapore-ban csaknem egészen ugy élvezik a mákonyt, mint Chiná­ban, hol is a mákony-korcsmák méltók a megtekintésre. Ezekben csakúgy tolongnak a mákonyáruló asztalhoz. A mákonyt itt igen apró darabkákban árulják, s mintegy 10 ujkrnyi pénzért egy pipányit s hozzá mindjárt pipát, kis lámpát s alpárnát vagy gyékényt, pokróczot is adnak. A pipának, mint rajzunk is mutatja, sajátos alakja van. Nem a szár a pipába, hanem a pipa van a szárba dugva, annak vége felé; e kis érezpipa hasonlít egy kis tányérhoz s lyuka csak akkora, hogy egy borsó férhet bele. " Forrás:(Vasárnapi Ujság,6. évf. 12. sz. (1859. márczius 20.))



Az ópium latin eredetű szó, a latinba pedig a görög ópionból került (jelentése:lé, nedv), régies elnevezése áfium, amely a nyugat-törökországi Afyon tartomány nevéből származik (valószínűleg szintén a görögből). Az ópium története időszámításunk előtt kezdődött, Európában és Ázsiában egyaránt ismerték. Évszázadokon keresztül szinte csak az ópiumot ismerték, mint kábítószert, csodatévő erőt tulajdonítottak neki, a gyógyászat kezdeteitől használták. A használatára vonatkozó első adatok több mint 3500 évesek. Abban az időszakban, amikor gyógyszerként alkalmazták, az ópiumot kizárólag szájon át vették be. A 18. században már felismerték gyilkos hatását. Kábítószerként először Törökországban használták. Tartós használata teljes testi-lelki összeomláshoz vezet. A 19. században fontos kereskedelmi szerepet töltött be. Miután Daoguang (Tao-kuang) kínai császár betiltotta az ópium használatát és elkoboztatta a külföldi kereskedők áruját, Anglia válaszlépésként hadihajókkal felsorakozott Kína partjai mentén, majd kezdetét vette az első ópium háború. Később, az 1930-as években a Japán Birodalom is termelt és árusított ópiumot, hogy bábállaminak és terjeszkedéseinek egy részét finanszíroznia tudja. Ezekben az időkben a világon forgalomban lévő ópium 90%-a japán eredetű volt. (Forrás:wikipedia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page