Képaláírás: Ferenczy István

Ismertető szöveg: E helyen csak főbb vonásaiban emlitjük meg Ferenczy István további művészi pályáját s küzdelmes életét. Műtermét Budán föl­ állítva első gondja volt, a hazai fehér márvány-nemek közt a mű­ vészetéhez legalkalmasabbat kiszemelni. Ruszkabányán találta fel azt s nem kevés áldozatába került e bánya megnyitása s jókarba helyezése. Számos síremlék s templomi szobor került ki évek foly­ tán a művész műtereméből míg végre a nemzet érezni kezdé, hogy e nemben egyetlen művészének, maradandóbb becsű s tehet­ségeinek megfelelőbb müvek megrendelésével illőbb foglalkozást kellene nyújtani és megszületett a Mátyás szobrának eszméje. De pártküzdelmek miatt e szobornak is csak mintája készülhetett el. Megemlítendő még a Ferenczy által kiadott Magyar történeti képcsarnok, mellynek czélja volt a magyar történet nevezetesebb jeleneteit az ősidőktől kezdve képekben előállítani, XII. kép, a hozzá alkalmazott szöveggel meg is jelent, e képekben leginkább a compositio vonja magára figyelmünket. Forrás:( Vasárnapi Ujság,6. évf. 19. sz. (1859. május 8.))

Az 1818-ban készült Csokonai Vitéz Mihály mellszobrát és az 1822-ben készült Pásztorlányka című szobrát Pestre küldte, ahol azokat nagy ünnepléssel fogadták. 1824-ben hazatért. Kazinczy Ferenc lelkes támogatója lett. Hazai márvány után kutatott, amelyet Ruskicán talált meg, szobrászatnak megfelelő minőségben. Saját költségén szobrászműhelyt alapított, és tanítványokat oktatott.1840-ben Hunyadi Mátyás emlékműve számára sok tervet készített, de a pénzhiány és a társadalom közömbössége miatt nem készült el. 1846-ban befejezte Kölcsey Ferenc emlékszobrát, ez után haláláig Rimaszombaton visszavonultan és szegénységben élt. Érmeken, vázlatokon dolgozott, csalódottan és reményeit elveszítve egy örökmozgó tervét variálta.Végrendelete értelmében Euridiké szobrával együtt temették el. A szobrot később exhumálták és a templomban helyezték el. (Forrás:wikipedia)