Képaláírás: Tiz nap az árbócz tetején

Ismertető szöveg: "Alvásról ez éjjel természetesen szó sem lehetett. Okt. 23-án reggel 7 órakor egy hajót pillantottunk meg a távolban, vészjelet adtunk, de a hajó nem vett észre bennünket. A vihar szakadatlanul dühöngött, s minden perczben attól tartottunk, hogy a főárbócz,mellyre fölmásztunk, eltörik alattunk. Igy mult el ismét az egész nap. Ruhánk tökéletesen keresztülázott. Tagjainkat ki nem nyújthattuk, ott kellett guggolnunk éjjel-nappal összeszorulva, mint a heringek. Néhány matróz le­szállt a tödélzetre, hogy kissé kinyujtózhassák magukat. A gyermek nyugod­tan viselte magát, néha aludt is egy keveset, de gyakran sírt vízért, mit azonban nem adhattunk neki. 23-án már iszonyúan kinzott mindnyájunkat a szomjúság. Én néha-néha leszálltam a fedélzetre, kissé lefeküdtem, de nőmet csak hatodik nap bír­ hattam rá, hogy példámat kövesse. Azonban alig hogy magát a padozaton kinyújtotta, egyszerre iszonyú hullám csapott fel oda, melly nőmet gyermekemet tökéletesen átáztatá, s csak kicsinyben mult, hogy le nem sodorta őket a fódélzetről. Nagy bajjal mászott tehát föl ismét menedékhe­lyünkre az árbócz tetejére, mit szabadulásunkig el sem is hagyott többé. 24-én éjjel a kormánylapát letörött, ugy hogy a hajó most egészen játé­kává vált a szélnek és hullámoknak. Szomjunk minden pillanatban égetőbb kezdett lenni. " Forrás:( Vasárnapi Ujság,6. évf. 19. sz. (1859. május 8.))