Képaláírás: Szapáry Péter, mint Hamsabég foglya

Ismertető szöveg: "Szapáry köznemes családból származott, de ajka már gyermekkorában is mindig harczokat zengett, álmai csataképek valának, nem látott örömet, csak fegyverben, nem remélt nagygyá lehetni, csak háboruban lelke sugalmát követte, polgári kötelme utjára lépett, fegyvert ragadott. Nem volt magyar, kinek keblében az ozmán ellen határozattabb gyülölet keletkezett volna, mint volt Péteré, tehát nem is volt életében vártabb pillanata, mint mellyben a törökkel kelhetett kardra. Péter még ekkor csak sarjadzó ifju vala, s a villogó fegyver nemcsak hogy nem riasztá, de sőt buzditá, lelkesité. Az ozmán csapat már Bécs vivására siete, Bécscsel Ausztriát hitte birhatni. Nem kiméle erőt, nem vért, fáradságot, csak a büszke Bécsnek nyakát szeghesse. Az ozmán megszámithatlan csapatokkal siete Bécs alá, az osztrák kormány is megteve mindent annak megvédésére hivei, kegyenczei, felszólitottai, hadai kész elszántsággal léptek érette sikra az izlam vakon rohan előre, s a székváros védői csufosan viszszanyomattak. A védők között álla harczosaival Szapáry is, és szintén viszszaüzetett. Elkeseredett, de el nem csüggedt, sőt boszura gyult, s annál elszántabban várta az alkalmat. Szégyenpir futotta el arczát, fegyveréhez kap, meg meg lovára pattan, neki bátoritja csatárait: rohan, öl, pusztit, a merre csak megy, a merre csak néz, tizszerezi a szomoru kölcsönt. Azonban háta mögé kerül az ellenség, körülszárnyalja a kis, de vitéz csapatot hallatlan viaskodás keletkezik, áll a halálaratás Szapáry is sebet kap, lehanyatlik lováról, s csak az ellenség örömrivalgása ébreszti fel őt ismét. Életének, a még virágzó és reménydus ifju életnek ez volt legszomorubb ébredése! " Forrás: (Vasárnapi Ujság 6. évf. 25. sz. (1859. junius 19.))