Képaláírás: Toroczkói népviselet

Ismertető szöveg: "Mi élvezettel legel a szem e szép vidéken, e kicsiny de szép tereken, mellyek mindenike egy-egy óriási kert falvaival, berkei­vel, vizeivel s kolompoló nyájaival. Szent borzalommal bámulja meg a bérezek meredek sziklafalát, s a gyönyörű zuhatagok méla moraját, a rengeteg tompa zúgásával vegyültet szomjan nyeli a fül. És ennyi szépség, ennyi báj, gazdagság mind ismeretlen! A' külföld csak hírét is alig hallja létezésének, de mit mondok, kül­- föld számtalan fia e honnak pénzét Angolhon köde, s Egyiptom homokja nyeléséért adja cserébe, elmondja hány lámpa világítja a Temze alagutját, hány öl széles a Nílus; hány mérföldnyire füröszti meg áldott vizével a szántókat; és a Marosnak s tán Aranyosnak még igen, de p. o. az Oltnak s gyönyörű völgyéivek hírét sem hallotta, s egész Erdélyről nehezen tud többet, mint hogy ott van a magyar Kolozsvár, s a szász Szeben, s hogy a szűcsök boltját díszítő, vagy kocsija bakját ölelő medvebőr Erdélyből került, hol ezzel a lakók jó barátságban s tán közel rokonságban élnek." (Forrás: Vasárnapi Ujság 6. évf. 28. sz. (1859. julius 10.))

A torockói népviselet mindenik közt talán a legnemesebben kiérlelt (átvették a nemesi öltözék bizonyos darabjait). Ez kitűnik abban is, hogy a darabok díszítése nem a parasztstílust tükrözi: a kösnyős szoknya, az islógos ing, a palást, a suba, a zsinóröv mind megtalálhatók a 16-17. századi úri leltárakban, igaz anyaguk drágább volt, mint Torockón. Megőrizve az alapformákat, Torockó a maga bányászvárosi életformájához alakította őket. Az erdélyi népviseletek, így a torockói is, bár néhány vonásukban megváltoztak, lényegében nem haladtak végig a többi magyar viselet 19-20. századi átalakulásának útján. (Forrás:wikipedia)