Képaláírás: Dugonics András

Ismertető szöveg: "A vállalat merészségét be kell látnunk, mihelyt ama kor vi­szonyai fölött széttekintünk. A hatalmasok vélekedését és akaratát az imént láttuk. Főurainkra támaszkodni mitsem lehete,a történet-írónál van rólok följegyezve, miszerint az előbb nemzeti nyel­vében, szokásaiban és népességében olly büszke, s ezeket olly fél­tékenyen őrzött aristokratia, sajátságos jelleméből mindinkább kivetkezett, s nemzetiségével erkölcsi erejét is elvesztegette. - A nemzet dereka,és igy legerősebb része,a nép, nem volt még elsatnyulva, az igaz, s erre ébresztöleg hatni, ezt zászló aló gyűj-teni,lehetett csak az egyetlen mód, nyelvünk megmentésére. Ámde nem volt, a ki hozzá leereszkedjék. Azon idők írói még nem tartották érdemesnek, szóba állani a néppel. Föllengös utakon, idegen példányok után jártak." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 6. évf. 31. sz. (1859. julius 31.))

Dugonyi András szegedi városi kapitány és Imre Katalin fia volt. Szülei gondos és alapos neveltetésben részesítették. Olyannyira kiváló előmenetelt tanúsított iskoláiban, hogy magára vonta a szegedi kegyesrendiek figyelmét is. Iskoláit 1756-ban elvégezve, szülei ellenkezése dacára, maga is a rendbe lépett. A szerzetesi próbaévek után Nagykárolyban bölcseletet, Nyitrán hittudományt tanult. Miséspappá szentelése után költészetet és szónoklattant tanított Erdélyben, Medgyesen. Erdélyi tartózkodása meghatározó befolyással volt szellemi fejlődésére, a nemzeti mondavilágban sajátos romantikus színezetben feltűnő Erdély római és dák, hun és magyar történeti hagyományaival a fiatal tanárban komoly érdeklődést ébresztett a történelem iránt. (Forrás:wikipedia)