Képaláírás: Garibaldi József

Ismertető szöveg: "Született 1807-ben julius 14-én Nizzában. Kora ifjuságában szárd tengerészi szolgálatba lépett s már ekkor figyelmet gerjesztett rettenthetlensége. Alig 17 éves korában a fiatal olaszok sorába állt, kik Turinból kiindulva 1821-ben hazájukat, mint köztársaságot akarták visszaállitani. Az öszeesküvés nem sikerülvén, Sveiczba s innét Francziaországba vonult.1822-ben Dél-Amerikában katonai szolgálatot vállalt. 1834-ben résztvett a savoyei becsapásban, melly Sveiczból akarta Piemontot fellázitni. Utóbb mint tengerésztiszt Afrikában a Tunisi bey szolgálatába lépett, de rövid idő mulva Amerikába ment, hol az Uruguay köztársaságnál alkalmazást nyervén, rövid idő mulva a Buenos-Ayres ellen működő hajóhad parancsnokává küzdötte fel magát. Ez állomásában mind addig megmaradt, mig csak az angol és franczia hajók Montevideót ostromzár alá nem vették. Ezután a Rosas elleni hadjáratban vett részt, mint független csapatvezér, ma lovasság, holnap ismét gyalogság élén. Guerilla-vezérré képződését e hadjáratban nyerte." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 6. évf. 41. sz. (1859. október 9.))

Garibaldi nem fogadott el semmi kitüntetést, még az Olaszország első polgára cimet is visszautasította. A képviselői mandátumot azonban nem merte visszautasítani, de nagyon ritkán jelent meg a parlament ülésein. Az 1860-as évek elején a magyar emigrációval folytatott alkudozásokat egy újabb felkelés és szabadságharc ügyében és az akkori népdalok híven tükrözik vissza a beléje helyezett reményeket és bizalmat. Ámde az olasz viszonyok sem alakultak kívánságai szerint és végül 1862-ben nem tudott már többé nyugodt maradni. Június 28-án megint Szicilián termett, ahol önkénteseket toborzott és nyíltan bevallott szándéka szerint az egyházi állam és Róma felszabadítására készült. III. Napóleon császár fenyegetésére az olasz kormány eltiltotta ugyan ettől a tervtől, de Garibaldi mindazonáltal augusztus 25-én átkelt Kalábriába. (Forrás:wikipedia)